Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, egy sváb molnárcsaládból származik 5:38 ő 1930-ban született, édesapja azonban kivételesen nem molnárlányt vett el 7:49 svábok voltak, az anyanyelve német volt, az iskolában tanult meg magyarul 9:36 1940-ben a soproni bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, egészen a német megszállásig, akkor hazaküldték őket 11:35 addig nem érezték a háborút, békésebbek voltak a mindennapok, a német megszállás után azonban elkezdődtek a deportálások, bár volt Volksbund az ő környékükön is, az egyházak viszont ellenezték a működését 17:22 ő a „Hűséggel a hazához” nevű egyházi szervezésű mozgalomnak volt a tagja 1944-ben; a híreket nem újságból vagy rádiókból szerezték, hanem a hozzájuk járó kuncsaftok mindig elmondták a híreiket 19:20 karácsonykor meg újévkor mindig voltak náluk csellengő orosz katonák, áthaladt a fejük fölött a front, a háború után pedig elindult a pártélet 23:28 csatlakozott a Bulányi György szervezésével alakult csoportok egyikéhez, emiatt bebörtönzik hat hónapra 28:01 miután a vezetőiket letartóztatták, ő is várta, hogy beviszik, mert aktív szervező tag volt 33:14 először államellenes összeesküvés szervezésével és vezetésével vádolták meg 1956-ban, de a börtönben szinte azonnal érezni lehetett az SZKP XX. Kongresszusának hatását

Az interjúalany mesél az ötvenes évekkel, illetve az 1956-os eseményekkel kapcsolatos emlékeiről, és arról, hogy hogyan került összetűzésbe a rendszerrel egyetemistaként az 1970-es évek elején. Beszél a magyarországi lovasturizmus múltjáról és jelenéről, valamint a Magyarországon működő hagyományőrző csoportok tevékenységéről is. 0:16--származása, családja; 1:23--mi történt velük a II. világháborút követően, hogyan érinti a rokonait a kitelepítés; 2:28--emlékei az 1956-os forradalomról, hogyan hatott rá gyermekkorában a rendszer, milyen emlékei vannak a korabeli oktatásról; 7:40--figuránsi munkája sikertelen egyetemi felvételije után; 8:30--egyetemi évei, részvétele 1971-1972-ben a március 15-i tüntetéseken, ennek következményei; 9:24--hogyan került kapcsolatba a lovakkal, illetve a lovas turizmussal; 13:15--mi a véleménye a magyarországi lovas turizmusról, mik voltak ennek jellegzetességei a Kádár-korszakban; 21:0--milyen más lóval kapcsolatos, és attól független tevékenységeket folytatott; 24:14--mi a véleménye a Magyarországon működő hagyományőrzésről; 30:10--mit jelent az, hogy a magyar lovas nemzet, és miért visszás ennek a kifejezésnek a használata manapság; 34:17--mit lehetne tenni a hagyományőrzés javításáért

0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.