Gyűjteményhez ad

Egy debreceni diák élete a 40-es években

2534 megtekintés

Hossz: 00:44:00
Témakörök: kettős megszállás, Mindennapi élet , szovjet megszállás
Leírás: Az interjúalany 1933-ban született Debrecenben. A Piarista Gimnáziumban kezdett el tanulni. Beszél az oktatás menetéről, színvonaláról. (04:20) 1943-ban érezték a diákok a háború közvetlen hatásait. 1944-ben a német megszállás még nem okozott nagy riadalmat, de a bombázások és a szovjet megszállók, már igen. (05:18) A gimnáziumban nem voltak jelei az antiszemitizmusnak, a diákok nem különböztették meg a zsidókat. (06:20) A háború után hamar, 1945 szeptemberére már újraindult az iskola. Jól működött 1948-as államosításáig. Részletesen beszél a gimnáziumról. (12:04) Az interjúalany cserkész volt. (13:50) Az államosítás előtt 1-2 tantárgyat kivéve mindent papok oktattak, a légkör jó volt. Beszél a kollégiumi életről. A tandíj minimális volt és sokan ez alól is mentességet kaptak. (18:04) Elmondja, milyen közösségépítő tevékenységek voltak a gimnáziumban: énekkar, sport. A cserkészetet 1948-ban megszüntették. (19:30) Részletesen beszél a cserkészetről. (21:48) Beszél a Horthy-korszak és a koalíciós időszak alatti diákoknak szóló sajtótermékekről. (22:48) Elmondja, hogyan élte át a II. világháború alatti bombázásokat. (26:34) Összehasonlítja a német és orosz megszállást. Az orosz sokkal keményebb, embertelenebb volt, sokakat elhurcoltak. (32:12) Beszél a megszálló szovjetekkel kapcsolatos személyes rossz élményeiről: gyilkosságokról, rablásokról. (34:40) Az oroszokat először a piarista gimnáziumban helyezték el, majd családokhoz szállásolták be őket. Mindenhol hatalmas mocskot hagytak maguk után. (35:46) Beszél a romeltakarításról, az újjáépítésről. (38:20) Beszél az iskola 1948-as államosításáról. A gyerekeket meglepetésként érte iskolájuk megszüntetése. A piarista tanárokat kirúgták, helyükre több tudatlan rossz tanár is került. (43:42) Beszél a Rákosi-korszak iskolai besúgó rendszeréről. Osztálytársai között is volt egy "tégla". (42:46)
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Kitelepítésekről – a háborút követő megtorlásokról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról (beleérve az egyházi ifjúsági szervezeteket, a nyilas pártot, a Volksbundot, az illegális kommunista mozgalmat és az ellenállást is)
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Az újjáépítésről és a földosztásról
  • A társadalom és a gazdaság átalakításáról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól, a vallási életről
Interjúalany neve: Bencze Tamás
Interjúalany lakhelye: Debrecen
Interjúalany született: Debrecen, 1933
Interjúalany foglalkozása: fordító, nyelvtanár
Felvétel időpontja: 2010. június 16
Felvétel helyszíne: Debrecen
Interjút készítette: SZENT JÓZSEF GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM, Debrecen

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:40:00
Tárgy: kettős megszállás
Az interjúalany beszél arról, hogy Csehszlovákiához került szülőfalukból kitelepítették édesanyjával és a nővérével együtt 1922-ben (0:05). Rátér arra, hogy katonai szolgálata után rögtön behívót is kapott a háború miatt, így 5 méterig volt csak szabad (4:30). Beszél arról, hogy a Poroszlóra dobott egyetlen bombát percekkel kerülte el, és vendéglátói házát zúzta porrá (6:15). Szól arról, hogy Szombathelyen nem a kijelölt óvóhelyre ment be, hanem a közlegényekébe, ezzel szintén megmenekült a haláltól, mert a másik telitalálatot kapott (9:28). Elmeséli, hogyan került először barátságos jugoszláv partizánok fogságába, majd oroszokéba, akik elvették a csizmáját és a menyasszonya fényképét. Jelentette az altisztnek, aki tüstént visszaszerezte a tulajdonát (16:12). Elhurcolták Romániába, mert elhitték, hogy nemsokára hazamehetnek. Az óráját halvára és szalonnára cserélték, ezért betegek lettek (24:28). Szól arról, miként bújtak el egy kenyérmedencében, amíg a transzportok elmentek, de augusztus 20-án lelepleződtek, 10 nappal a transzportok leállása előtt (26:30). Szól arról, hogy egy hatalmas erdőbe kerültek a Szovjetunióban, ahol tőzeget kellett termelniük. Látott egy korábbi magyar foglyot, aki ülve halt meg az erdő közepén (29:00). Szól arról, hogy volt lehetőség cserépkályha szakértőnek jelentkezni, és fel is vették. Egy görögkatolikus pap kezét is feltette, így mentve meg a 3 gyermekes apa életét (31:52). Szól arról, hogy cserépkálhájuk szétrobbant egy komolyabb megterhelés alatt (37:00). Orosz tisztjük tajtékzott a dühtől, de gyorsan lecsillapodott és megkínálta őket cigarettával, mert ilyen lobbanékony az orosz lélek (39:45).
Interjúalany: Kavecz László
Felvétel időpontja: 2011. május 18
Készítette: SZENT JÓZSEF GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM, Debrecen

Hossz: 00:27:00
Tárgy: kettős megszállás, Ipar
Az interjúalany beszél születéséről, gyermekkorráról, arról, hogyan kezdett fiatalon a salgótarjáni bányában dolgozni (0:05). Szól arról, hogy elvitték a katonának a Don-kanyarhoz, majd egy gránátrobbanás miatt légnyomással került a kijevi kórházba, és 1945-ig nem nagyon tudott beszélni (3:50). Elmeséli, hogy az oroszlányi bányában dolgozott 1947-től, ahol 1955-ben egy szörnyű baleset következtében amputálni kellett a lábát (5:50). Visszatérve a háborúhoz, mesél a Don-kanyarnál a sebesültek ellátásáról (10:55), majd arról, hogy nem tudtak az áttörésről időben, és arról, hogyan sebesült meg (13:10). A feleségével hivatalosan is tudatták, hogy eltűnt (16:30). Elmeséli, hogyan meséltek az öreg bányászok a bányamanóról, minek következtében a sötétben egy másik bányászt fejbevágott (17:00). Elmeséli, hogy 49-ben beomlott a bánya, 52 óráig voltak elzárva a világtól, a barátjának pedig ezidő alatt megőszült a haja (18:15). Szól a Don-kanyarnál a bunkerépítésről, a hidegről és az ellátásról (21:00). Szól családja sorsának további alakulásáról és arról, milyen körülmények között lett cukorbeteg (24:40).
Interjúalany: Tóth János
Felvétel időpontja: 2011. június 20
Készítette: Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, Tatabánya

Hossz: 00:23:00
Tárgy: Hétköznapi szocializmus, Mindennapi élet , szovjet megszállás
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a halászatról (0:22), majd rátér a II. világháborúra, az orosz katonák viselkedésére (5:58). Szól a mezőgazdaság háború utáni helyzetéről, az árvízről (9:10), majd a szövetkezetesítésről, az agitációról és a kőműves szakmáról (10:16). Hosszan beszél a hagyományos halászat eszközeiről és módszereiről (12:05), az ehhez köthető élményeiről, és arról, hogy miért választotta inkább a szakmát a kiszámíthatatlan halászat helyett (20:00).
Interjúalany: Tóth János
Felvétel időpontja: 2010. november 24
Készítette: Hunyadi János Általános Iskola Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium, Jánoshalma