Kapcsolódó interjúk

Volák János 1930-ban született Kiskőrösön. Mesél a két világháború közötti időszakról, levente volt, népfőiskolára járt. Beszél a kiskőrösi kommunista hatalomátvételről, a parasztellenes politikáról. Mesél 1956 kiskőrösi eseményeiről. Beszámol a szakszövetkezeti formáról, a szakszövetkezetek megalakulásáról, a későbbi egyesítési folyamatról, elnöki tevékenységéről és a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet felbomlásáról. (00:00-00:39) bemutatkozás, csalási viszonyok; (00:39-01:30) iskolák, leventeélet; (01:30-03:35) háború, német majd orosz megszállás; (04:10-08:52) népfőiskola, "életszemlélet"; (08:52-10:10) kommunista hatalomátvétel Kiskőrösön, a nyilasok összegyűjtése, parasztellenes politika; (10:10-15:52) TSZ-szervezés helyett szakszövetkezetesítés, a TSZ és a szakszövetkezet közötti különbségek; (15:52-17:23) tagszervezés, a lakosság viszonyulása a szakszövetkezethez; (17:23-20:40) szakszövetkezetek Kiskőrösön, elnökjelölés, elnöki munka, a család vallásos élete és a párt nemtetszése; (20:40-24:27) a kiskőrösi szakszövetkezetek egyesülésének folyamata, névválasztás; (24:27-26:17) szakszövetkezeti újság; (26:17-27:03) a szakszövetkezeti elnök feladata, a vezérkar működése; (27:03-27:35) a felsőbb utasítások szerepe a szakszövetkezet életében, önállósodás; (27:35-28:24) a szakszövetkezeti tagság előnyei és hátrányai; (28:24-31:45) a párt szerepe a szakszövetkezetek belső életében, a párt és a szakszervezeti forma viszonya, az ellentétek, vádak kivédése; (31:45-36:28) a Kossuth Szakszövetkezet fénykora, piaci viszonyok, infrastrukturális fejlesztések, szociális szerepvállalás, kulturális élet, a sportélet támogatása; (36:28-39:50) a szakszövetkezet felbomlása

Az interjúalany szól családjáról, cseléd édesapjáról, arról, hogy laktak egymás hegyén-hátán a cselédek, és milyen fizetséget kaptak (0:30). Szól a fegyelemről, és elmeséli, hogy amikor valamiért a munkafelügyelő elkezdte őt ütlegelni, az édesapja nagyon megverte, mire kitették őket a helyükről. Édesanyja szüleihez kellett költözniük, de alig éltek meg (3:50). Szól arról, hogyan kezdett téglagyárban dolgozni, ahol megtanulta, mi az a munka (7:45). Szól a leventemozgalomról, valamint arról, hogy hogyan alakult ki a hidegháborús légkör, hogyan gondolták a közelgő nyugat-keleti háborút elkerülhetetlennek, s a készülés milyen terheket rótt a lakosságra (14:40). Szól a beszolgáltatási rendszerről, ami finanszírozta a hadseregfejlesztést, újjáépítést és az ipart (17:00). Szól a határsáv működéséről, például arról, hogyan kellett katonatiszt létére a feleségével kerülve gyalogolnia a határsáv intézkedései miatt (21:00). Arról is szól, hogy a környék a határ miatt volt magára hagyva, csak 1956 után kezdődött a település fejlesztése. Szól a TSZ-ek szervezéséről is. Elmondja, hogy korábban valósult meg az egyesítés, mint a gépesítés, így az átmeneti időszakban tovább rontotta a mezőgazdaság életét. Ugyanakkor a gépesítés után az addigi legjobb mezőgazdasági rendszert hozta létre. Mikor kész lett, többet keresett a tejesgazda, mint ő tanácselnökként (24:35). Szól arról, hogy miként esett át a térség a modernizáción: villany, víz, aszfaltozás. Arról is szól, hogy Trianonnak egy előnye, hogy Lenti lett a regionális központ Zalabaksa helyett (32:10). Szól arról, hogy a jugoszláv szakítás idején nem voltak fejlesztések a villanyt leszámítva, mert a rendszer Titóék orra alá akarta dörgölni az ország fejlettségét. A hatvanas években megindult a fejlesztés, először gazdasági, majd kulturális (37:00). Szól a fürdő építésének megkezdéséről, amibe úgy mertek belevágni, hogy nem volt rá pénz. Úgy szereztek pénzt, hogy "Lenti az októberi forradalom 60. évfordulójára készül", s ezzel minden ajtó kinyílt nekik. 14 hónap alatt épült fel, a lakók szombatonként dolgoztak rajta (40:50). Mivel 1978 novemberére kész volt a fürdő, felterjesztették az Elnöki Tanácshoz, hogy Lenti váljon várossá december 31-ével. Szól az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről, útburkolásról, a saját szakközépiskola megalapításáról (45:30). Szól a január 6-i városavató ünnepségről, amire hosszú előkészületeket tettek, amit nagyban nehezített a hóesés (52:50).

0:00 családi háttér, gyermekkor, 12 évesen árvaságra jutott, így a nagymama nevelte fel, 16 évesen elment gyermekre vigyázni Visegrádra 2:09 mesél a bombázásokról, és a bukerről, ahová behúzódtak 2:50 Nagymarosra ment haza, és tíz napi munkára Vácra viszik a lakosság egy részét onnan gyalog, aztán vonattal vitték ki őket a Szovjetunióba 5:25 a Szovjetunióban elkapta a vérhast, mesél az ottani étkezésrők 7:46 a kórház után mosodába ment dolgozni 12:09 1946 januárjában lengyeleket és németeket hoztak hozzájuk 21:39 az Urálnál homokot rakodtak, ahol szintén találkozott magyarokkal 25:20 a mosási munkák vége után a tisztelet kellett kiszolgálnia 27:02 1947. június 9.-én a németeket hazaküldték, őket pedig augusztus 13.-án küldték haza, közbevetőleg még néhány tábori történetet mesél el 35:32 vonattal mentek haza, a táborban élő németek és magyarok egy részével 42:00 a visszailleszkedés nehéz volt, felidézi a megérkezés napjait.