Kapcsolódó interjúk

1923-ban született, gyermekkorát a tanyán élte meg. 10 testvére volt, az interjúalany volt a második szülött. Szülei földművesek voltak(0:17).A második világháború előtt jól éltek, de utána és alatta több gond lett(2:05).Az édesapja megjárta az első világháborút, orosz fogságba esett 7 évre. Onnan gyalog jött haza. Erről az időszakról hallhatunk különböző történeteket(3:30).Dobák Jánosné első osztályba 1927-ben került, tanulni nagyon szeretett, erről mesél (7:48).A második világháborúból (de szerintem az 1956-os forradalommal kapcsolatban) visszaemlékezik a szovjet benyomulásra és megszállásra(10:02).Visszaemlékszik a szovjet katonák fosztogatásaira, erőszakoskodásaira(12:08).Dobák Jánosnénak is bujkálnia kellett, mert az orosz katonák sokmindenkit megerőszakoltak volna. Az akkori helyzetről és saját élményeiről is hallhatunk történeteket(14:08).A háború végén a szovjetek igyekezték összevonni a katonákat, mert rengeteg panasz érkezett a nőkkel szembeni erőszakoskodások miatt. De valamikor a magyar férfiak is bosszút álltak a sérelmek miatt(19:38). A háború után laktanyák épültek a szovjet katonák számára - s az interjúalany felháborodva emlegette fel a 40 éves megszállást(21:04). A politikával nem foglalkozott, igyekezte túlélni a rendszert(23:13). 1946-ban férjhez ment, majd gyermeke született, de emelett kemény mezőgazdasági munkát végzett(23:54). Az interjúalany a Horthy korszak alatti szórakozási lehetőségekről számol be(24:34). Dobák Jánosné testvérei tanulmányairól, elhelyezkedéseiről és életútjairól mesél(26:04).Az általános iskolában korábban sokkal nagyobb volt a fegyelem, kevesebb tanár volt, más volt az egész oktatási rendszer. Ezt részletezi az interjúalany(28:05).

Kiss Imréné 1920-ban született. Élete nagy részében Orgoványon lakott. Beszél a szüleiről, két világháború közötti szegénységről, elemi iskolai tanulmányairól. Az orosz megszállás durvaságát kevéssé tapasztalta,mert családjának sikerült jó kapcsolatot kialakítani a beszállásolt katonákkal. A beszolgáltatás miatt az 50-es éveket rosszabbnak ítélte meg, mint a megszállást.A férje egy politikai vita során összeverekedett több rendőrrel, ezért letartóztatták. A Kádár-korszakban főleg otthon gazdálkodtak, gyarapodtak, ezért a rendszerről visszamenőleg is jó a véleménye. "Volt munka." 00-12.20 Család, szegénység, szülők történetei 12.20-18.20 Elemi iskola, ismétlő iskola 18.20-24.25 Ötvenes évek, beszolgáltatás, szegénység 24.25-33 Szovjet megszállás,beszállásolt katonák étkezési szokásai 33-38 Téeszszervezés, patika államosítása, ahol dolgozott. 38-42.50 Gazdálkodás otthon 42.50-49 Férj verekedése a rendőrökkel, tárgyalás, börtön. 49-50.12 Kádár-rendszer "áldásai"

Az interjúalany 1927-ben született Ográn (Erdély). Szülei nem hagyták, hogy 16 évesen önként belépjen a Waffen SS-be, de elmehetett Németországba tanulni. Elmondja kiutazásának körülményeit. (02:38) Hannoverbe került, először egy kiképzőtáborba, ahol egy féllábú hadirokkant pilóta volt a parancsnok. Katonai kiképzést kapott, de mellette semmiben nem szenvedett hiányt. Hat hét után Göttingenbe vitték, itt tanulhatta ki a hentesszakmát. (08:22) Szokatlan volt számára a göttingeni élet. Semmilyen ünnepet nem tartottak, még Karácsonykor sem állítottak karácsonyfát, nem ajándékoztak, nem mentek templomba. (09:36) Mivel nem akart tovább hentesnek tanulni, belépett a Hitlerjugendbe. Felnőtt férfi ekkor már nem is nagyon volt Németországban, csak a sérültek és a külföldi foglyok. Egyre kevesebb élelmet kapott, de tudott magának lopni, így nem élt rosszul. A Hitlerjugendben tűzoltómunkát vállalt, azért elég jó pénzt kapott. (16:18) A bombázások miatt Hannoverbe helyezték át tűzoltónak. A leégett város, a halottak látványa szörnyen hatottak rá. Göttingent, mint egyetemi várost a megállapodások értelmében nem bombázták a szövetségesek. (18:12) Amikor 17 éves lett, behívót kapott a katonasághoz, tisztiiskolába szerették volna küldeni, de főnöke elbújtatta egy hentesüzletben. (20:20) Elmondja, milyen szigorú volt a Hitlerjugend-kiképzés. (22:54) A világháború után még évekig kellett inaskodnia, mire teljesen kitanulta a hentesszakmát. Azokkal, a fiatalokkal, akikkel együtt Németországba ment, nem tudta tartani a kapcsolatot, csak azt tudja, hogy egyikük tagja let az 1954-ben világbajnokságot nyert fociválogatottnak. Ő haza nem mehetett, útlevele sem volt. (26:04) Megismerkedett egy német lánnyal, gyermekük született. 1946-ban elindult gyalog Romániába. Át kellett jutnia a zóna- és országhatárokon. 3 hónap után érkezett meg Segesvárra. (29:58) Az mentette meg, hogy Németországban volt, mivel egykori osztálytársait a szovjetek elvitték málenkij robotra, 5 évig voltak távol. Elhatározta, hogy visszaszökik nyugatra, de Hegyeshalomnál elkapták és Budapestre szállították. A fogságban is jól élt, mivel a konyhára került. Azt hazudta, hogy osztrák, ezért egyik éjszaka átküldték a határon. (37:46) Elmondja, hogy még Göttingenben egy szemlén találkozott Hitlerrel és kezet fogott vele. (41:42)