Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gazdálkodó-kereskedő szüleiről, akik a Hangyaszövetkezet boltját vezették (0:25), majd rátér oktatására a református iskolában és a polgáriban (3:20). Szól arról, miként lett a kisbíró helyettese a faluban, ahol pl. az ún. Jurcsek- rendszer végrehajtatásában is segítenie kellett (5:35). Egyszer megkérték, hogy doboljon ki egy házeladást, amivel a rokonok nem értettek egyet. Nem tudta, hogy mit csináljon, ezért csak az eladó háza előtt dobolta ki, a falu többi részén nem (8:15). Később a szociális titkárt helyettesítette, már mint rendes közalkalmazott (13:00), de később neki is be kellett vonulnia, ahol először a határra vezényelték, majd kihajtották őket a bajorországi Aschaffenburgba (18:00). Amerikai katonák támadták azt a kaszárnyát, amiben laktak, és előttük tették le a fegyvert (23:35). Franciaországban szállították őket egyik helyről a másikra, míg egy tábor befogadta őket, ahol egy évig maradt (26:00). 1946 márciusában tért haza, áprilisban pedig az igazoló bizottság előtt kellett bizonyítania, hogy nem háborús bűnös. Visszakapta közigazgatási állását és VB-titkár lett (29:40). 1958 végén felmondta állását és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei előadó lett nyugdíjazásáig (32:40).

Az interjaúalany beszél családjáról, származásáról (0:20), majd az iskoláról, a sáros utakról, amin eljutottak oda, az osztatlan osztálykoról, a fegyelemről és az iskola tisztításáról (2:04). Szól a háború utáni évek nélkülözéseiről, a malom működéséről és a kenyérsütésről (7:22). Szól édesapja személyiségéről, arról, hogy soha nem evett addig, míg meg nem bizonyosodott arról, hogy a gyermekei ettek (12:25). Szól gyermekkori csínyeikről (14:35), majd arról, hogyan próbált mindig vigyázni a testvéreire (16:55). Megemlíti testvérei katonai szolgálatát (19:05), majd beszél további oktatásáról, a kommunista propagandáról és a hittan tanulásának lehetőségeiről (20:50). Beszél arról, hogy akkoriban a pályaválasztás azt jelentette, hogy az osztályfőnök eldöntötte, hová mehet. Kertésznek kellett mennie, ami soha nem tetszett neki (23:35). Végül egy újsághirdetés nyomán elment varrónőnek tanulni, amit azóta is űz és kedvel (32:10). Szól továbbá az 1956 -os forradalom leveréséről, és arról, hogy otthoni szentképeik hátán a kommunista "szentek" portréi voltak, arra az esetre, ha bejönnének a szovjet katonák (33:00). Végül arról szól, hogyan szervezték be édesapját ávósnak a hadseregben. Mindig próbált kibújni ez alól, ezért családi problémákra hivatkozott, hátha ezt megbízhatatlanságnak értékelik az ÁVO-nál. Végül leszerelték, de rövid ávós "karrierje" nagyon meggyötörte (35:50).

Az interjúalany mesél az őt és családját a II. világháború után érintő nehézségekről, az 1956-os forradalomról, illetve a Kádár-korszakkal kapcsolatos emlékeiről. 0:24--születés, iskolái, hogyan hatott a II. világháború a tanulmányaira; 3:12--emlékei a II. világháborúról, hogyan zajlott az élemiszerellátás, milyen ételeket ettek; 5:14--emlékei a II. világháború utáni oktatásról, milyen munkát talált az iskola befejezése után, hogyan sikerült szakmát tanulnia; 7:35--kik voltak a sztahanovisták, illetve a normások; 10:19--hogyan került édesapja 1947-ben a hadifogságból, hogyan B-listázták, milyen körülmények között éltek a háború után; 14:31--szülei foglalkozása; 16:10--milyen szórakozási lehetőségek voltak a fiatalkorában; 17:19--hogyan élték meg az 1956-os forradalmat, hogyan értékeli a forradalom eseményeit, bátyja disszidálása; 23:20--hogyan emlékszik vissza a Kádár-korszakra, hogyan ismerte meg a kézilabdázó feleségét; 24:30--hogyan tudtak saját lakásba költözni Fehérváron; 28:53--hogyan jutottak az első autójukhoz 1975-ben; 30:00--emlékei a vallás és az egyház elleni propagandáról; 32:4--milyen volt a Kádár-kori közhangulat, életszínvonal; 33:50--hogyan utazott Kanadába a testvéréhez, milyen nehézségekkel találta szembe magát az utazása során, és milyen volt Kanadában; 38:17--mit gondol a rendszerváltoztatásról, hogyan érinti a rendszerváltoztatás a munkáját