Kapcsolódó interjúk

Kiss Imréné 1920-ban született. Élete nagy részében Orgoványon lakott. Beszél a szüleiről, két világháború közötti szegénységről, elemi iskolai tanulmányairól. Az orosz megszállás durvaságát kevéssé tapasztalta,mert családjának sikerült jó kapcsolatot kialakítani a beszállásolt katonákkal. A beszolgáltatás miatt az 50-es éveket rosszabbnak ítélte meg, mint a megszállást.A férje egy politikai vita során összeverekedett több rendőrrel, ezért letartóztatták. A Kádár-korszakban főleg otthon gazdálkodtak, gyarapodtak, ezért a rendszerről visszamenőleg is jó a véleménye. "Volt munka." 00-12.20 Család, szegénység, szülők történetei 12.20-18.20 Elemi iskola, ismétlő iskola 18.20-24.25 Ötvenes évek, beszolgáltatás, szegénység 24.25-33 Szovjet megszállás,beszállásolt katonák étkezési szokásai 33-38 Téeszszervezés, patika államosítása, ahol dolgozott. 38-42.50 Gazdálkodás otthon 42.50-49 Férj verekedése a rendőrökkel, tárgyalás, börtön. 49-50.12 Kádár-rendszer "áldásai"

Az interjúalany beszél családjáról, édesapja jogász diplomájáról (0:15). Rátér oktatására, a német nevelőnők alkalmazására, majd az intézményes iskolákra (5:10). Beszél a tanítóképzőről, a hozzá kapcsolódó presztízsről, és arról, hogyan helyezkedett el tanítani először a visszacsatolt Erdélyben, majd otthon (8:12). Beszél a háborús hangulatról, például arról, hogyan fogadták Erdély visszacsatolását (11:20), miként gondoltak a Vörös Hadsereg katonáira (13:35). Arról is szól, hogy milyen naivul bíztak a háború megnyerésében, a csodafegyverben bevetésében. Kimentek Ausztriába, de azt gondolták, csak addig, amíg ki nem verik az oroszokat (14:30). Szól az összepakolásról és az út fáradalmairól, illetve arról, hogyan fogadták őket az osztrákok (15:36). Említi, hogyan találkozott két amerikai katonával (24:45). Szól arról, hogyan laktak ott egy erdőben, majd egy családnál (27:32), valamint arról, hogyan térhettek vissza Magyarországra, és hogyan ellenőrizték a visszatérőket Hegyeshalomnál (32:52). Végül hazaútjának állomásait említi (35:50), és azt, hogyan kezdhetett újra dolgozni az új hatalomra való eskü letételével (38:20).

0:00 családi háttér, gyermekkor, örökbe fogadták, miután a szülei otthagyták a szoptató dajkánál, mesél az iskoláiról 5:06 egy zsidó családhoz ment el szőnyeget csomózni két évig, utána pedig kifutónak vették fel az egyik selyemgyárba 8:02 ezt követően egy hadi üzemben dolgozott, ahol többet fizettek nekik, de a munkahelyi légkört, ezért nem dolgozott ott sokáig, ezért a cérnagyárban dolgozott tovább, mesél arról, hogy a háború után „német nevűket” kerestek a rendőrkapitányságra 14:24 a német katonák szinte besétáltak az országba, nem volt velük különösebb probléma 16:16 az élelemszerzés nagyon nehéz volt, időnként lőttek, csákánnyal bányászták ki a fagyott földből a marharépákat 20:34 a bombázások szörnyűek voltak, egy alkalommal a mellettük lévő pincébe csapódott be a bomba, a Váci úton egy villamosnyi embert pusztított el egy bomba 24:32 a háború után kezdődött a batyuzás, ami azt jelentette, hogy vidékre mentek árut cserélni élelemre 30:49 a zsidók üldöztetésére emlékezik vissza