Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany beszél magáról, családjáról, kétnyelvűségéről (0:32), apja 1956-os szerepvállalásáról, az akkori mohácsi eseményekről (2:35), a család svédországi életének kezdetéről (8:25), a csernobili atomkatasztrófa svédországi észleléséről (9:24), első magyarországi látogatásáról, Svédország és Magyarország összehasonlításáról (14:09), apja beszervezésének kísérletéről (16:07), a magyarországi és svédországi fogyasztási cikkek, az életkörülmények közötti különbségről a Kádár-korszak alatt (18:59), a svédek Magyarország-képének megváltozásáról (24:55), ismerősei viszonyulásáról a magyar gyökerekhez, és a Puszta Fiai Társaság, egy svédországi magyar egyetemista közösség megalakításáról (26:37), végül az Európai Unióban kifejtett tevékenységéről (28:39).

0:00 családi háttér, szülei is tanyán éltek 2:51 egy tanyán általában több generáció élt, de később sokáig csak hárman éltek a tanyán 3:51 mesél a gyerekkorról, ekkor voltak a beadások, padlássöprések, a szülei paraszti származásúak voltak, édesapja egy kis méhészetet is fenntartott 6:27 a félig kész új tanyát el kellett adniuk, mert nem tudták teljesíteni a beadási kvótákat 7:59 mesél a tágabb családja világháborús éveiről, édesanyja a szovjetek bevonulása idején volt nagylány, és bújtatták őket a katonák elől 10:50 Tázláron csak általános iskola volt, mert kis település volt 12:14 jó tanuló volt, Soltvadkerten járt gimnáziumba, de a gimnázium megszűnt két év múlva, ezért Kiskunmajsára jár gimnáziumba 14:57 mivel szegények voltak, ezért munkahelyet keresett a gimnázium után, a drótfonatgyártó vállalatnál dolgozott öt évig, a munkahelyen többen voltak fiatalok, akik esti iskolában tanultak tovább 18:22 a téeszesítés nagyon nehéz volt a családnak, az állami gazdaság elveszi a területeket 20:21 mesél az állami ünnepségekről, bár vallásos család révén a búcsúkat is ünnepelték, a munkahelyén is sok volt a szervezett program, főleg kirándulások és üdülések 25:50 az albérletbe nem sok mindent tudott vásárolni, de később tudott venni gáztűzhelyet és televíziót is 27:07 először 1978-ban tudott külföldre utazni, egy krakkói zarándokútra, így kerül közel a zarándokutak szervezéséhez 29:25 az első televíziós élményei a tázlári kultúrházban nézett táncdalfesztiválok voltak 31:05 a rendszerváltoztatást nagy várakozással élték meg, a Tázlár környéki ipar, és munkahelyek, valamint a nagy szőlők megszűntek, nagyon sokan vesztették el munkájukat 38:01 őt is elküldték 1992 novemberében a vállalattól, két év múlva talál munkát a plébánián, és ott dolgozott végül nyugdíjazásáig