Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan került a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagydobosról a mátrai Recskre, illetve hogy hogyan lett a mezőgazdasággal foglalkozó családba született gyermekből bányász. Beszél az édesapja II. világháborús hadifogságról és az 1950-es évekről. Elmondja az államosítással, illetve a téeszesítéssel kapcsolatos személyes emlékeit. Mesél a beszolgáltatásokról, 1956-ról, és egy sztrájkról, melyben maga is részt vett. 0:10--születés, család, nagyszülők és szülők foglalkozásai; 3:19--édesapja emlékei a nyugati fronton töltött hadifogságáról; 7:10--hogyan minősítik az anyai ágat kuláknak; 8:6--a háború utáni újrakezdés, apja munkája az építőiparban; 10:46--iskolái; 12:40--milyen volt az élet az 1950-es években; 15:45--hogyan hatott rájuk a téeszesítés, hogyan hatott ez a pályaválasztásra; 21:46--katonaság, házasság, munkája bányászként; 23:45--emlékei a Rákosi-korszakról és az 1956-os eseményekről, hogyan segíti a falu a felkelő munkásokat; 31:0--milyen forrásokból értesültek a különböző eseményekről; 34:12--az első fogyasztási cikkek megjelenése a lakóhelyén; 38:0--küldöldi utazások, az útlevelek; 41:8--a recski tábor hatása a recskiek életére

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

Az interjúalany beszél Horthy-korszakbeli gyermekkoráról, családjáról, elemi iskolás éveiről, vallásosságáról. (05:56) Beszél a II. világháború szörnyűségeiről, a harcokról, a szovjet megszállásról. Az orosz katonáktól nagyon félt, bujdosott előlük. Részletesen elmondja a megszálló szovjetek rémtetteit. Korábban a megszálló német katonák tisztességesen viselkedtek. (17:34) A háború alatt fiatal nőként férfimunkát kellett végeznie, mivel a férfiak többsége a fronton harcolt. (20:22) Négy gyermeke született, egyik fia fiatalon meghalt. Beszél gyermekei életéről, unokáiról, dédunokáiról. (22:54) Számára a Kádár-korszakban a legrosszabb az volt, hogy megpróbálták elvenni az emberektől a vallást és a "vesztes mentalitást" akarták beléjük nevelni. A körülmények ellenére végig vallásos maradt, templomba járt. (30:28) Örül a rendszerváltoztatás pozitív hatásainak. (31:46)