Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei kitelepítéséről (0:25), a második világháborúról (4:28), a szülei ’50-es évekbeli emlékeiről (6:07), a kisiskolás korában ért hátrányos megkülönböztetésről (8:15), középiskolás élményeiről (9:30), főiskolás éveiről (10:31), arról, hogy nem volt kisdobos, úttörő, és KISZ-tag (11:37), a hit életében játszott szerepéről (14:12), pályaválasztásáról (16:33), párválasztásáról, családalapításról (19:01), és missziós tevékenységéről (20:51).

Eperjesi László édesapja harcolt a második világháborúban, már 1938-ban besorozták és csak 1946-ban tért haza (0:43). A háború alatt a Szmolenszk, Vityebszk és Kijev körüli harcokban is részt vett, majd szovjet hadifogságba esett(2:23). Az orosz télben olyan fagyási sérüléseket szenvedett, melyek utána minden télen kiújultak(2:49).A háború után a gyöngyösi légoltalmi parancsnokság parancsnoka lett, majd nyugdíjba vonulása után, 1962-ben meghalt (3:47). A gimnáziumi évek jól telteltek Eperjesi László számára, mert rengeteg sportolási lehetőséget és más diákprogramot biztosítottak(4:30). 1956-ban érettségizett(5:39). 1956-ban már egyetemista volt, a BME vegyészmérnöki szakára járt(7:02). Bár kaptak honvédelmi oktatást, tehát nem számítottak teljesen tapasztalatlannak, mégsem voltak képzett katonák(8:24). A többi műegyetemistával egyetemben részt vett Eperjes Károly is a felvonulásokon és az egyetemi nagygyűléseken(8:46). A Bem József térig tartó felvonuláson is jelen volt, ahol egyre népesebbé duzzadt a tiltakozó, és a lengyel eseményekkel szolidaritást vállaló tömeg(9:47). Innen az Országház elő vonultak, s a karhatalom azt remélte, hogy az éjszakai sötétség miatt(lekapcsolták a közvilágítást) a tömeg hazamegy, de azok csak maradtak és a meggyújtott röplapokkal világítottak(10:50). Ezek után diáktársaival visszatért az egyetemi kollégiumba, tehát nem volt ott a rádió ostromakor, de a lövöldözéseket hallotta, s a visszatérő diákoktól is értesült az eseményeket illetően(11:54). A forradalom és szabadságharc alatt végülis nemzetőr lett, eközben az egyetem gyakorlatilag nem működött(13:14). 1956. november 4.-én, a szovjet intervenció alatt a Hadtörténeti Múzeum körül őrszolgálatot látott el, így tökéletes rálátása volt a bevonuló orosz tanokokra(13:52).A harckocsik az Alkotás út felől jöttek és szinte minden lakóházba belelőttek egyet, hogy elrettentsék az ellenállókat(14:46).A BME-n egy honvédelmi ismeretk tanszék működött, ahol katonatisztek tanítottak és minden egyetemistának kötelező jelleggel el kellett végezni az ide tartozó tárgyakat(16:12). 1956 decemberében, a helyzet viszonylagos normalizálódása után a vizsgákat letette, emlékszik, hogy nagyon sok diáktársa elesett, vagy disszidált(17:45). Viszont Eperjesi László számára sohasem merült fel a disszidálás lehetősége(19:24). Eperjesi László volt cserkész és úttörő is, érezhető különbség volt a kettő között. Míg az előbbi egy őszinte, kötetlenebb, politikamentes szervezet volt, addig a másik egy diktatórikusabb, egy senki által nem kívánt nyűg(20:49). Harmadéves korában munkát vállalt, hogy fentartsa magát(24:07). Mint technikus a hatvani konzervgyárba került, s itt dolgozott csoportvezetőként(24:41). Mivel levelező tagozaton nem tudta folytatni vegyész tanulmányait, egy élelmiszeripari technikumba iratkozott be(25:06). Akkoriban csak a hatvani konzervgyárban 4000-en dolgoztak, ebbe nem számítva bele a bedolgozókat(26:38). A háború előtt télen cukorrépát, nyáron paradicsomsürítményt dolgoztak fel, ekkor vette fel az "Aranyfácán" védjegyet (27:59). Akkoriban 15 konzervgyár volt Magyarországon, ezek elég jó kapcsolatban álltak egymással, gyakran nyújtottak segítséget, akár technológiában, akár anyagiakban. A mezőgazdasági nyersanyagokon kívül, minden más alapanyagot külföldről kellett behozni ahhoz, hogy a gyártás zavartalanul működjön(30:12). Az "Aranyfácán" márkát a háború után államosították és a termelést megosztották főként a "Globus" márkával (32:04). A hatvani konzervgyár sok terméket termelt tőkés exportra, mert a szocialista táboron belül paradicsomot nem lehetett forgalmazni(37:26).Így nem volt kellő nyereség, a hatvani konzervgyár nehéz helyzetbe jutott.A hitelek emelkedtek, s a rendszerváltoztatás után a cég szinte fizetésképtelenné vált(39:45). 1987-ben a debreceni tartósítókombináttal egyesült, ami azért jót tett mind a két gyárnak. Ekkor lett Eperjesi László a hatvani konzervgyár igazgatója(40:57). A rendszer bukása előtt a hitelezés nagyon kedvező volt, alacsony kamattal, könnyen lehetett fejleszteni(43:16) De a rendszerváltoztatás után a nyereség sokkal kisebb volt a hiteleknél, fizetni szinte lehetetlen volt - ez volt a vég kezdete(45:00).

1938 született, gyermekkora a háború miatt elég szomorúan telt el(0:24). 1945 előtt Alsómocsoládpusztán éltek, után költöztek be a faluba(1:44). Háromházára internálták a családot, majd pedig édesapját besorozták a honvédségbe(2:33). 1943 Karácsonyán annyira szegények voltak, hogy mindössze 2 szaloncukorral ünnepeltek(3:33). Utána, amikor közeledett a front, a helyi erdészházba menekültek(4:07).Alsómocsodáládra költözésüket annak köszönhették, hogy a helyi németeket kitelepítették onnan(4:58). 2 szoba, egy konyha és fütöskonyha - egy ilyen parasztházat kaptak(6:06). A gimnáziumi negyedik évben tört ki az 1956-os forradalom és szabadságharc(6:50). Az interjúalany a korabeli iskolai és kollégiumi életről beszél(7:18). 1956-ban az iskolába betoppanó férfi toborozta az embereket a dombóvári Petőfi szobornál zajló tüntetésre - Kádár Béláné csoportja is kiment erre a tüntetésre(8:47). Ez a férfi mondta a diákoknak, hogy mit kell skandálni, többek között a "ruszkik haza!" Erre sokan ráfáztak a továbbtanulás alkalmával(11:03). Dombóváron is kitört a forradalom(12:40). Az osztályban volt két fiú, akik megpróbáltak disszidálni, de hamar elkapták őket - a dombóvári rendőrségen megverték és az iskolában is megbuktatták őket (13:53). 1956-ban a leánykollégium felett lévő vörös csillagot a felkelők leverték és a szovjet emlékművet megrongálták(15:15). A szegedi főiskolán 1957-ben október 23.-án Marosán György a diákköszöntő helyett, arról beszélt, hogy egy évvel azelőtt ő szétlövette volna a tömeget(16:28). Az interjúalany Marosán György szerepéről és megnyilvánulásairól beszél(19:02).Az egyik csoporttársa rendszeresen járt a katolikus templomba, misére, ezért "fel is jelentették"(19:48). Kádár Béláné 1956 utáni időszak zavaros hangulatáról, valamint a helyi '56-osok sorsáról számol be(20:37).