Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:17), diplomaszerzés utáni elhelyezkedéséről (3:15), a politika befolyásáról az oktatásban (5:10), a szakmai és politikai továbbképzésekről és a rendszer titkáról (9:50). Az 1980-as amerikai elnökválasztással szemlélteti a politikusok és a közvélemény közötti véleménykülönbséget (16:45), valamint beszél szülei életéről Hódmezővásárhelyre költözésük után (20:20). Mesél a légiriadókról és a német megszállókkal szembeni ellenszenvéről (21:49), a szovjet megszállásról (24:12), a leventemozgalomról, megmeneküléséről a háború alatti katonai szolgálat elől (26:42), valamint munkaszolgálatos édesapja szerepéről az észak-erdélyi vasút megépítésénél a terület visszatérése után (33:35).

Az interjúalany mesél diákéveiről, az úttörőmozgalomban, illetve az úttörőtáborokban szerzett élményeiről. Beszél a makói Medicorban esztergályosként töltött éveiről, a Medicor Klub megalapításáról, illetve a makói úttörőházban végzett tevékenységéről. Elmondja, hogy a rendszerváltoztatás idején hogyan vett részt a helyi KISZ lebontásában, és mihez kezdett ezt követően. 0:9--születése, szülei, gyermekkor, az úttörőmozgalomról és úttörőtáborokról őrzött emlékei; 3:43--az 1970-es árvíz; 4:35--nagyapja II. világháborús katonai szolgálata; 5:35--családja vallásossága; 6:25--hogyan jutottak le úttörőként a Balatonra; 8:2--örsvezetői tevékenysége, milyen örsi programok és tisztségek voltak; 9:29--a háztájizás, maszekolás, fusizás, milyen munkákat végzett gyermekként; 11:30--hova került az általános iskola után, milyen szakmákat tanult, hogyan került kapcsolatba a fotózással; 16:53--munkája esztergályosként, tevékenysége a gyári KISZ klubban; 25:41--munkája a makói úttörőházban; 29:27--a Medicor Klub megalapítása és működése; 37:27--katonaság; 39:13--a Makói Videóművészet Műhely megalapítása; 39:50--hogyan alakult az élete a rendszerváltoztatást megelőző időszakban; 45:16--látogatása Nyugat-Berlinbe; 48:57--hogyan lett KISZ-bizottsági elnök, részvétele a helyi KISZ lebontásában; 50:32--mit csinál manapság

Az erdélyi református lelkész interjúalany 1933-ban született. Beszél arról, hogyan élte meg az 1940-es visszacsatolást. Határtalan lelkesedéssel és örömmel várták a magyar csapatokat. (01:40) A környéken nem volt nagy magyar-román ellentét, csupán apró személyes csipkelődések. A románok többsége is magyarul beszélt. Az interjúalany, ahogy az emberek többsége is, meg volt győződve arról, hogy németek nyerik a világháborút. (03:20) Beszél a háború végén a Vörös Hadsereg bevonulásáról és a Manui-gárdisták vérengzéseiről. Amíg a terület hovatartozása el nem dőlt népőrség felügyelt a rendre. (05:42) A háromszéki református gimnáziumban tanult. A bentlakásos intézményben a tanulóknak kellett eltartaniuk magukat (nem pénzt kellett fizetni, hanem élelmet, használati cikkeket hoztak). Csak magyarul tanultak, de sok felekezet tagjaival együtt. Az interjúalany 1952-ben érettségizett, ekkor már tilos volt a hitoktatás. A hittant nem csak a vallás miatt tiltották, hanem, mert ennek keretében tanították a magyar történelmet is. (09:44) Nehéz volt vallásos életet élni, figyelték azt is, hogy ki jár templomba. A tiltások ellenére a székelyek többsége csak azért is járt templomba és járatta hittanra a gyerekét, hogy ezzel ellenálljon a rendszernek. (11:16) A teológiai egyetem volt az, ahova felvették az osztályidegenek gyermekeit is. A teológián végzetteknek az egyház biztosított állást. Amikor a kommunisták rájöttek, hogy így sok lelkész/pap kerül ki az egyetemről, korlátozták a felvehető hallgatók számát. (14:20) Az interjúalany elmondja, hogyan próbálták akadályozni lelkészi munkáját. Beszél arról, hogy a kollektivizálások hogyan zajlottak, több embert kivégeztek vagy áttelepítettek. (18:36) Erdélyben nagy lelkesedéssel fogadták az 1956-os eseményeket és az első hetekben meg voltak győződve arról, hogy az USA segítségével Magyarország független lehet. Információkhoz csak a rádióból jutottak, a securitate figyelt arra, hogy ne terjedjenek át a forradalmi események. (22:02) Beszél a Ceausescu-rendszerről, a falurombolásról. Megpróbálták szétzúzni a magyar közösségeket, a magyar identitást. A magyar városokba románokat telepítettek. (25:40) Ceausescu alatt nagyon kemény volt az élet. Még az előre meghatározott mennyiségű, jegyre adott élelemért is sorba kellett állni. A magyaroknak nem engedték, hogy elhagyják az országot. (27:46) A magyar nyelvoktatás bizonyos keretek között mindvégig megvolt, csak egyre több román órát kellett tartani. Az értelmiséget próbálták lefejezni, hogy utána könnyebben lehessen a többi embert románosítani. (28:56) A romániai rendszerváltoztatás óta sokat javult a magyarság helyzete, szabadabb a sajtó és az emberek is. (30:12)