Az interjúalany beszél a felvidéki születésű édesapjáról (0:29), akit 1956-ban felkértek munkástanácsi elnöknek (6:22). Mesél nagyszüleiről (8:07), nemesi származásáról, a család történetéről (11:30), tanulmányairól (14:32), a család tönkretételéről (16:22), az 1945 utáni korszak illúziójáról (17:10), a beszolgáltatásról (18:24), az erőszakos téeszesítésről (19:33), az internálás elől való menekülésről és Nagy Imre miniszterelnöksége alatti enyhülésről, valamint házuk államosításáról (21:13), az 1956-os forradalomról és az ezt követő megtorlásról (23:08), az 1957-ben, gyerekként átélt házkutatásról (25:00), arról, hogy édesapja a zsidóknak köszönhetően menekült meg a népbírósági számonkéréstől (26:58), valamint a kommunista egyházüldözésről és az egyház szerepéről (29:28). Beszél a Kádár-rendszerről és annak válságáról (32:14), külföldi útjairól (33:59), a rendszerváltoztatásról (35:00), kisgazdapárti tagságáról (36:07), a rendszerváltoztatással kapcsolatos elvárásairól (37:12).

0:00 felidézi második világháborús emlékeit, bátyját elvitték, mint leventét 3:06 a falujukban nem voltak komoly harcok, mert a németek elvonultak, az oroszok pedig csak bejöttek; náluk is elszállásoltak egy századost meg a feleségét, 6:00 nem minden falu úszta meg olyan simán, mint ők 8:17 elmeséli a bátyja sorsát, akit mint leventét vittek ki Németországra, a háború után szerencsésen hazatért 9:23 mesél a kékcédulás választásokról, be is mutat egy ilyen „kékcédulát”, nagybátyja rendőrfőnök volt, le is tartóztatott egy ilyen csoportot, de a minisztérium utasítására el kellett engedni őket 11:28 létrehozták az ÁVO-t, őt 1955 októberében tartóztatják le Hegyeshalomnál 16:32 1955 júliusában szabadult, és vagonrakodóként dolgozott, ott érte az 1956-os forradalom híre 18:24 leverték a vörös csillagot 20:12 mesél a börtönben töltött időről, és azt követő időszakról 27:03 felidézi a termelőszövetkezet megalakulását és működését 30:19 a korabeli élelmezést általában a háznál tartott állatokból oldották meg 32:15 a kisgazdapártban politizált 1945 után

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt 1:15 Debrecenben élik át a bombázásokat, édesapja vasutasként az állomáson veszélyben volt 3:50 Debrecent elhagyták a front előtt, Budapestre mentek, majd Komárom következett, utána ő munkaszolgálatos levente lett az édesapja vasutas alakulatát kisegítő csapatnál, Ausztriába menekültek, de eljutottak Csehországba is, ott éri őket a szovjet megszállás 7:50 végül június végére értek haza, ott a piaristáknál pótolt évet, és így felfigyeltek rá 10:18 1947-ben érettségizett, utána belépett a piarista rendbe, és tanított, de 1948-ban államosították az iskolát, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket 11:42 az államosítás után teológiát tanultak, majd a kispapok felétől megváltak, őt 1953-ban szentelték pappá 14:52 egy dolgozata miatt áthelyezték Érsekvadkertre, elmeséli az ottani plébános élettörténetét és meghurcolását az ötvenes években 20:06 néhány hónap után áthelyezik Nógrádmegyerre, mesél az 1956-os eseményekről 24:45 a következő helye egy budapesti plébániára volt, ott nagyon sokan jártak hittanra, az 1956-os forradalom leverése elleni tiltakozásul 27:08 1961-ben beidézi az ÁVH, megvádolták államellenes szervezkedéssel, ennek a végeredménye az lett, hogy három évre eltiltják a papi működéstől 30:50 egy rádió-televízió szervízhez ment el dolgozni, de ez sem ment könnyen, szereznie kellett papírt, hogy politikailag megbízható 40:55 1964-ben a Vatikán és az állam közötti részleges megállapodás után enyhült a szigor, ezért visszamehetett papnak, közben levizsgázik rádióműszerészetből 49:15 mesél a megfigyelésekről 54:25 1976-ban már tartott három lelkigyakorlatot, ezért ősszel felrendelték, és áthelyezték a budai Szent Imre-plébániára 1:00:40 a Kádár-rendszer válságát nem érezték, még 1983-ban is egy hittan óráját a rendőrség megpróbálta megakadályozni 1:07:35 1986-ban egy spanyol kirándulásról hazaérve hallották, hogy Lékai bíboros meghalt, aki állami temetést kapott, az örökfogadalmat pedig csak 1989-ben tehette le