Az interjúalany beszél nagyszülei kalandos költözéseiről (0:25), nagybátyja málenkij robotra való elhurcolásáról (1:51), másik nagybátyja 1956-os „disszidálásáról” (2:59), nagybátyja oroszországi élményeiről, aki 1958-ban jött haza (4:05), és annyira el voltak zárva az információktól, hogy az 1956-os forradalomról nem is hallottak (4:57). Megemlíti, hogy 1956-os nagybátyja beszámolt a családnak a mosonmagyaróvári sortűzről (6:57). Beszél a Kádár-korszakkal kapcsolatos emlékeiről (7:21), a kisdobosokról és úttörőkről (8:42), a korabeli piacokról (9:47), az áruhiányról (10:24), a kor jellegzetességeiről (11:01), a televízió megjelenéséről, első tévéjükről (12:17), az életszínvonal emelkedéséről és a kispolgári gondolkodásról (14:49), a nagy ünnepségekről, megemlékezésekről és a társadalmi feszültségek levezetéséről (16:40), és a szegénységről (17:42), a Kádár-kor Janus-arcúságáról és az elnyomásról (19:10), a kötelező KISZ-tagságról (21:35), a technikumokról és a szakmunkásképzésről (23:16), a korabeli zenei életről, a beatzenekarokról és a rendőri jelenlétről (25:50), az ifjúsági klubokról (27:58), az aczéli három T-ről és annak érvényesüléséről (29:15), rendőrséggel kapcsolatos élményéről (33:04). Beszámol, a lengyelországi eseményekről és a 80-as évekbeli enyhülésről (34:37), tanácstaggá választásáról, és arról, hogy nem engedték, hogy lemondjon, majd újraválasztották (37:39). Végül mesél a rendszerváltoztatásról, a korszak hangulatáról (46:05)

Az 1950-es években Hatvanban lakott a családjával, onnan internálták őket 1950-ben Hortobánykónyára (0:49). Édesapját, már egy hónappal korábban internálták, ennek oka az volt, hogy nem volt hajlandó kilpni a szociáldemokrata pártból (1:53). Kistarcsára utána pedig Recskre szállították. Az ÁVÓ-sok egy aprócska csellel csalták tőrbe Binder Géza családját, elfogták őket, majd egy teherautóval Hortobágykónyára vitték őket (4:03). A táborban libapásztorként és vízhordóként dolgozott, összesen 39 hónapig ott raboskodva (5:39). A fogvatartók különböző módszerekkel kínozták a gyermekeket: bikák elé vetették őket, verekedést szítottak közöttük (6:44). A birkák számára épített hodályokban és barakkokban laktak(8:25). Karácsonyt és más ünnepeket nem ünnepelhették, a hétköznapokon nem túlságosan kiadós étkeket készítettek, sőt valamikor az összefogott verebekből pörköltet főztek(10:32). A verésekről a foglyok tudtak, de ezek nem történtek nyílvánosan (11:42). Nagy Imre 1953-as kormányrakerülése folytán szabadulhattak ki a Hortobágykónyi táborból (15:03). Édesapja később, ugyanezen az év szeptemberében szabadult (16:32). Binder Géza jó tanuló volt, már a gimnáziumban is jeles tanuló volt, fel is vették a Vegyipari Egyetemre, de a szigorlatokon megbuktatták a származása, múltja miatt. Később a Győri Főiskolát el tudta végezni(17:27).Édesapját hosszú éveken át nem látta(18:34). Hatvanban szinte csak a vasutasokat telepítették ki , de találkozott a nyugati határsávból internáltakkal és kulákoknak nyílvánítottakkal is (20:44).Minden évben elmegy Recskre, Kónyára is, hogy részt vegyen a hivatalos megemlékezéseken, sőt még a Recski Szövetségnek is tagja (21:56). A családban nem esett szó a tábori eseményekről, mivel féltek attól, hogy esetleg kitudódik és megint elviszik őket oda (25:31). Csak a rendszerváltoztatás után kereste meg a családot a média, vagy a kutatók, azelőtt természetesen nem volt rá mód (27:14).

Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (2:30), a leventemozgalomról és az ahhoz kapcsolódó zenekarról (4:35). II. világháborús élményeivel, az erdélyi Désen töltött munkaszolgálatával (8:42) folytatja. Rátér hazatérésére, a nyilas hatalomátvételre, a zsidóság sorsára és a szovjet megszállásra, illetve arra, hogyan vett részt újjáépítési munkálatokban Baján (13:01). Később a Rákosi-rendszer, a Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás korabeli életviszonyokról beszél (21:30).