Az interjúalany 1947-ben született Mogyoródon. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei osztályidegen értelmiségiek voltak, így elveszítették munkájukat. Végül 1953-ban apja gyárban, anyja iskolában helyezkedhetett el, ekkor kissé javultak az életkörülmények. (03:40) Apja jogász volt, a KALOT egyik alapítója, 1945 után az FKgP majd a Barankovics vezette Demokrata Néppárt képviselője lett. (05:26) Az 1956-os eseményeket Mogyoródon élte át. Apja megmentette a helyi rendőr családját, ezért később nem vitték el. (06:44) Beszél diákélményeiről, hogyan tudott osztályidegen gyerekként tanulni. A Kádár-korszakban már nem kezelték hátrányosan, ezért bejuthatott főiskolára orosz-testnevelés szakra. (11:00) Kézilabdát és atlétikát oktatott. Beszél tanári pályafutásáról. (14:10) Beszél a '60-as, '70-es évek iskolai sportéletéről. (15:32) Az interjúalany NB2-es kézilabdás volt és indult atlétikaversenyeken is. Visszatér a diáksport részletes elemzésére. (21:38) Az interjúalany kint volt az 1980-as Moszkvai Olimpián nézőként. A sportélmények mellett barátaival sokat üzleteltek az oroszokkal. (27:50) Tudta, hogy a nyugatiak az afganisztáni agresszió miatt nem vettek részt a Moszkvai Olimpián. (29:30) Beszél az olimpián 1896-tól máig végbement változásokról. Elmondja a doppingszerek káros hatását. A teljesítménynövelők miatt már nem rajong az olimpiáért, sokkal többre becsüli az amatőr sportot. (36:00) Véleménye szerint ma több igazolt sportoló van, de a fiatalok összességében sokkal kevesebbet mozognak, egészségtelenebb életmódot folytatnak. (37:40)

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja „Nyugat-imádó” volt, ezért inkább hitt a neki, mint az oktatásban tanított rohadó kapitalizmusnak 2:45 az ötvenes években nem nélkülöztek, édesapja vasesztergályos volt, és ő csak egyedüli gyerek, így nem okozott gondot a nevelése 5:50 Szegeden járt középiskolába; mesél arról, hogy édesapja miért nem lépett be a kommunista pártba, a Gulagokról is feleleveníti a szerzett ismeretanyagát 15:30 itthon Magyarországon erről beszélni nem lehetett 19:15 édesapja halála miatt nem ment főiskolára, így villanyszerelő lett 21:10 a díszszázadban volt katona, mesél a katonaévekről 28:24 a katonaság után az állami gazdasághoz ment vissza dolgozni, de hamar munkahelyet váltott, és a szakmunkásképzőben lett karbantartó 31:30 tíz év után átsorolták oktatónak, viszont nem volt felsőfokú végzettsége, ezért a rendszerváltozás után leépítették azokat, akiknek nem volt, de őt szerencsére nem 36:15 összehasonlítja a rendszerváltoztatás előtti és utáni szakképzést

Az interjúalany beszél a faluról (Rozsály), amelyben felnőtt (0:28), családjáról (1:55), a szovjet megszállásról, a jegyrendszerről és a beszolgáltatásról (6:35), arról, hogyan dolgozott gyermekkorában napszámosként, ennek kapcsán kitér családja anyagi körülményeire (9:55). Megemlíti apja katonai szolgálatával kapcsolatos élményeit (12:05), majd sógoráról mesél, aki Recsken raboskodott (14:46). Ismét kitér a Rákosi-korszak beszolgáltatásaira, valamint a szovjet megszállásra (17:22). Beszél a család ünneplési szokásairól (20:05), férje munkájáról (20:57), a korabeli falusi temetkezési szokásokról (22:26), iskolai élményeiről (25:35), a vallási ellentétekről (26:36), majd összehasonlítja a Rákosi-, és Kádár-korszakot, és megemlíti, hogy a '70-es évektől szakácsnőként dolgozott (28:43), végül a korábbi falubeli körülményeket összehasonlítja a maiakkal (34:05).