Az interjúalany beszél arról, hogyan hívta konspirációs beszélgetésre a piarista gimnáziumból a Gellérthegyre Kovács László káplán. Nemcsak a bázisközösségről, hanem arról is beszéltek, hogyan kell lerázni a belügyi megfigyelőket (0:35). Szól arról, hogy nem csak keresztény közösség voltak, de itt nyilvánosságot kapott például 1956 is. Eldöntötte, hogy Szegedre megy kispapnak (6:00). Felvették Szegedre, de rögtön el is vitték katonának Nagyatádra. Leszerelés után még egy évig Budapesten maradt a közösségben (10:00). A szemináriumban alacsony szintű volt a képzés (13:38), el is bocsátották, csak a kalocsai érsek közbenjárására maradhatott bent (15:08). Diakónus-szentelése helyett ismét el akarták bocsátani, a kispapok szolidaritást vállaltak vele, de ezúttal tényleg elbocsátották (18:55). Társai is el akartak jönni, de lebeszélte őket, mert ezzel csak az állam dolgát könnyítenék meg (22:20). Ezután sokat barangolt az országban, mert ekkor egyre inkább Bulányi-ellenes fordulatot vett a közélet, és sehol nem fogadták szívesen. Bulányi atya egyik barátjához irányította, ahol sokáig élt. Végül a csehszlovákiai földalatti egyházban akarta magát felszenteltetni, de végül úgy döntött, hogy laikusként akarja a közösséget szolgálni (24:20). Sok munkahelye volt, de gyakran kirúgták, vagy megtiltották neki, hogy fénymásolót használjon (35:30). Végül a Bulányi-féle mozgalomról, annak szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni karrierjéről szól (40:00).

1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).

Az interjúalany beszél katolikus családjáról (0:16), majd oktatásáról és közösségi életéről (1:42). Szól első találkozásáról új gyülekezetével, és arról, hogy meglepte a hívek közvetlen kapcsolata a katolikus ceremonializmussal szemben (5:48). Szól arról, milyen volt az egyetemen a hitélet (14:05), majd arról, hogy miként vegzálta a híveket a kollégiumban az állambiztonság, mikor fel akarták deríteni a gyülekezet kapcsolati hálóját (15:30). Szól a békepapok tevékenységéről (20:00). Elmeséli, milyen botrányt okozott családjában új gyülekezete (21:40), valamint azt, hogy az ellenük felhozott vádak - nyugati felbújtás, kábítószer-osztogatás - ugyanazok voltak, mint amit az Állami Egyházügyi Hivatal hozott fel ellenük korábban (22:40). Végül a rendszerváltoztatásról szól, és arról, hogy a lelki váltás még sok esetben nem történt meg (25:20).