00:00-17:54: gyerekkor, szülők foglalkozása, családi történetek; 17:54-20:47: munkái; 20:48-22:24: milyen emlékei vannak a Kádár-korszakról, milyen volt az oktatás; 22:25-22:35: hogyan szórakoztak; 22:36-26:28: emlékei a rendszerváltoztatásról; 26:29-33:10: milyenek voltak a korszak hétköznapjai, hogyan házasodott meg, hogyan gyakorolták a vallásukat, megélhetés; 33:11-34:54: megkülönböztetés, büntetés; 34:55-44:10: családi, tanyasi emlékek, nyaralás;

Bemutatja az Alföldről származó családját (-3:23), majd beszél édesapja elhurcolásáról málenkij robotra. (-7:40) Kitér a Dunapatajon töltött gyermekkori évekre, majd a középiskolai tanulmányaira (-11:23) Visszaemlékszik az 1956-os forradalom fővárosi eseményeire. (-23:00) Beszél tanulmányai folytatásáról (esti gimnázium) és a teológiai tanulmányairól. (-31:25) Kitér arra, miért nem vitték el sorkatonai szolgálatra. (-32.30) Beszél Kecskemétre történő kihelyezéséről és lelkészi hivatásáról, majd áthelyezéséről Pécsre 1970-ben. (-35:00) Kitér a református egyház helyzetére, lelkészi feladatokra. (-39:33) Részletezi az Állami Egyházügyi Hivatal szerepét a Kádár-korszakban. (-47:28) Beszél a rendszerváltoztatás előidézte változásokról és börtönlelkészi és tábori lelkészi hivatásáról. (-49:30)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).