0:00 gyermekkor, családi háttér, látja a Jugoszláviába bevonuló német csapatokat 2:29 1944-ben Marcaliig nyomultak előre a szovjet csapatok, sokáig a környéken maradt a front, hozzájuk egy német csapatot telepítettek be, az ő falujuk is kapott a bombázásból 5:14 1945 húsvétján jelentek meg az első orosz katonák, a frontkatonák nem maradtak sokat, hanem egy szállítóegység telepedett be a faluba, és mindent elvittek, amit tudtak 8:04 édesapját 1942-ben besorozták, mesél az apja katonaélményeiről, édesapja látta Horthy István utolsó légi útját, a szovjetek doni áttörése elől gyalog jött haza 15:14 amíg édesapja távol volt, addig neki és a nagyapjának kellett ellátni a környező földekkel járó munkát 19:04 már 1946-tól kötelező volt a beszolgáltatás 20:59 a TSZ-t mindenki kétkedve fogadta a hatvanas években, mert ’56 után volt egy könnyebb időszak a gazdálkodók számára, be kellett állni a TSZ-be, ami eleinte nehéz volt, de később jobban működött 23:15 ő is dolgozik a TSZ-nek 23:37 a TSZ megszűnése után egy kisebb szövetkezet alakult, pártoló tagként maradt az új szövetkezetben

Az interjúalany röviden beszámol tanulmányairól, majd áttér az intézethez kerülésének körülményeire, a kezdeti nehézségekre, az intézeti oktatás jellegére, és annak változásaira (0:33), pedagógiai módszereire (6:55). Elmeséli, hogyan mentett meg egy intézeti növendéket a börtöntől, aki kompromittálódott az 1956-os eseményekben (8:47). Elmondja, hogyan bújtattak a diákok egy lánynevelő intézetből szökött lányt 11 napon át (11:02), majd röviden kitér a Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett tapasztalataira, és apja nevelési alapelveire (18:25). Beszél arról, hogy Erdélyben töltött gyerekkorában román iskolába járt, ezzel kapcsolatban kifejti a beás cigányokkal kapcsolatos elméletét (21:04). Elmondja, mivel foglalkoztak szabadidejükben a gyerekek, valamint, hogy mi történt velük az intézetből kikerülve (25:25). Kitér a fegyelmezési és jutalmazási módszerekre (29:46), arra, milyen kapcsolatot ápolt az intézetben végzett diákokkal, és felsorolja, milyen szakmákat tanítottak (35:07). Végül megemlíti, hogy már a rendszerváltoztatás előtt is voltak már jobboldali növendékeink, a rendszerváltoztatás után pedig bevezették a vallási oktatást az intézetben, és sokan önként elkezdtek templomba járni (36:33).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, családja I. világháborús élményeiről (0:14). Szól továbbá a második világháborúról, annak családjára gyakorolt hatásáról (1:55). Feleleveníti az 1956-os forradalom helyi eseményeit, és értékeli a forradalom jelentőségét (3:46), külön szólva a megtorlásokról (5:38). Beszél a Kádár-korszakról, az alatta töltött katonai szolgálatról (7:48), a gazdasági fellendülésről (11:00), és Sopron iparáról (13:00). Beszél a szövetkezetesítésről (14:00), a határsávról és az állambiztonság jelenlétéről (15:13), valamint az érvényesülés lehetőségeiről (16:36). Rátér a hitélet és a kommunista ideológia ellentéteire, a művelődés lehetőségeire (21:00), majd szól a rendszerváltoztatás előzményeiről, első jeleiről (26:15). Beszél politikai pályájának kezdeteiről (30:56) és összehasonlítja a rendszerváltozás előtti és utáni életkörülményeket (34:08). Végül a horvát kisebbség helyi helyzetéről szól (38:30).