Az interjúalany röviden beszámol tanulmányairól, majd áttér az intézethez kerülésének körülményeire, a kezdeti nehézségekre, az intézeti oktatás jellegére, és annak változásaira (0:33), pedagógiai módszereire (6:55). Elmeséli, hogyan mentett meg egy intézeti növendéket a börtöntől, aki kompromittálódott az 1956-os eseményekben (8:47). Elmondja, hogyan bújtattak a diákok egy lánynevelő intézetből szökött lányt 11 napon át (11:02), majd röviden kitér a Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett tapasztalataira, és apja nevelési alapelveire (18:25). Beszél arról, hogy Erdélyben töltött gyerekkorában román iskolába járt, ezzel kapcsolatban kifejti a beás cigányokkal kapcsolatos elméletét (21:04). Elmondja, mivel foglalkoztak szabadidejükben a gyerekek, valamint, hogy mi történt velük az intézetből kikerülve (25:25). Kitér a fegyelmezési és jutalmazási módszerekre (29:46), arra, milyen kapcsolatot ápolt az intézetben végzett diákokkal, és felsorolja, milyen szakmákat tanítottak (35:07). Végül megemlíti, hogy már a rendszerváltoztatás előtt is voltak már jobboldali növendékeink, a rendszerváltoztatás után pedig bevezették a vallási oktatást az intézetben, és sokan önként elkezdtek templomba járni (36:33).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról (0:15), második világháborús emlékeiről (0:34), a család háború utáni életéről (10:05), édesanyja TSZ-be való belépéséről 1951-ben, és a mezőgazdasági munkákról, a téeszbeli körülményekről (11:34), tanulmányairól (20:00), első téeszbeli munkájáról, majd további TSZ-el kapcsolatos élményeiről (22:30), a KISZ-ről, szórakozási lehetőségekről, ünnepekről (27:42), házasságáról (30:49), majd visszatér a TSZ-re (34:22).

0:00 mesél a háborúról, novemberben bombázták a falut, a szülei házát találat érte, a szovjet katonák beköltöztek a házukba 3:34 visszaemlékezik a falu háborús tapasztalataira 4:41 az édesapját kuláknak nyilvánították, mert cselédet foglalkoztatott, be kellett szolgáltatniuk mindenből, a kenyeret Pestről hozta 6:03 1956-ban volt besorozva katonának, beosztják nemzetőrnek 7:01 elmegy tanulónak, de nem akarták fogadni, mert kulákcsemete volt, de végül a KTSZ-ben dolgozik 7:45 a felesége veszi át a szót, mesél a háború idejéről, és az orosz katonák bejöveteléről, nagyon féltek az orosz katonáktól, különösen a fiatal lányokat féltették 11:34 az 1956-os eseményekről mesél, a rádiót mindig hallgatták, de nagyon sokan meghaltak a forradalom alatt 12:14 a férj beszél, az óvóhelyük az udvaron volt, de őket megtalálják a szovjet katonák 14:11 kulákként nem vihették be az udvarba a terményt, kint kellett őriznie éjjel 16:48 a feleség mesél az ötvenhatos rádióhallgatásokról, a szomszédok is hozzájuk jártak rádiót hallgatni 17:53 a férj mesél a helyi forradalmi eseményekről, a diósgyőri munkások egy része a faluból származott, meséli, hogy leverik a vörös csillagot, meg a szovjet katonák emlékművét 18:59 a Kádár-rendszerről a beadás, és a hadisarc jut az eszébe, ennek során megadott számú termést kellett beszolgáltatniuk, mert kulákok voltak 22:48 hétvégenként dolgoztak, hogy legyen elég takarmány az állatoknak, nem volt sok idejük a kikapcsolódásra 24:15 a Kádár-rendszer volt a legjobb, mivel tudtak lakást építeni, volt munkájuk