0:00 családi háttér 1:00 anyai nagyapja volt szobrász, édesanyja pedig szabászként tanult a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elődjében, de abba kellett hagynia tanulmányait, mert az édesapja meghalt egy I. világháborúban szerzett seb miatt 6:07 a gyermekkoráról beszél 7:13 1956-ban 12 éves volt, látta a Nyugati teret tele emberekkel, és érezte a feszültséget a városban, nem volt iskola 14:22 a főiskolás éveire emlékezik vissza, első alkalommal nem vették föl 19:47 a korabeli művészet provinciális volt, a polgári elemeket súlyos kompromisszumokkal oltották be a szocreálba, ami emberileg nagyon sokakat megtört 23:23 a táblakép-festést és a zománcozást egy időben csinálja, kijárt tanulni a kőbányai zománcgyárba 24:45 kiment a vietnami beavatkozás elleni tüntetésre, de az ottani fanatizmus eltávolítja tőle az ilyen jellegű közéletet, volt egy kísérlet is a beszervezésre 28:23 a Fiatal Művészek Stúdiójába vették föl, akkoriban a Művészeti Alap segítette őket, akkoriban a tanári pálya nem merült fel 35:43 1974-ben csinálta meg az első önálló kiállítását, aminek nagyon pozitív visszhangja volt 37:37 művészi pályafutása során soha nem érezte azt, hogy nőként hátrányt szenvedett

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és a Horthy-korszakról (01:40, 10:12), illetve II. világháborús emlékeiről (3:24, 16:05). Elemzi a két világháború közötti oktatás minőségét is (13:55). Beszél katonai szolgálatáról az 1950-es években (19:02), majd egyetemi éveiről (22:34). Említi még az 1956-os forradalom helyi hatásait (27:54), a Kádár-korszak jobb körülményeit (31:57) és a rendszerváltoztatást (36:08).

Az interjúalany beszél a felvidéki magyarság két világháború közötti nehéz helyzetéről (0:25), a második világháborús mindennapokról (4:29), Pozsony bombázásáról (5:31), arról, hogy édesapját a Szovjetunióba hurcolták az oroszok (6:57), a család többi részének pedig el kellett hagynia a Tátrát (7:19), az interjúalany ekkor döntötte el, hogy Pestre költözik (7:44), akit 1946-ban a család is követett (9:43). Mesél arról, hogy minden hadifogolyvonathoz kimentek a Nyugati pályaudvarra, és egyik nap megjelent az édesapja is (10:32). Az interjúalany beszámol arról, hogyan lett zenész (11:42), arról, hogyan telepítették ki Pestről 1951-ben Kálkápolnára, ahol keményen kellett dolgoznia (13:24). Visszatért a szüleihez, majd megkapta a katonai behívóját, de sikerült elintézni, hogy ne kellejen bevonulnia, ugyanis felvették egyetemre ének-zene és szlovák szakra (16:40). Elmeséli, hogy egy kultúrház igazgatója lett (20:30), hogyan segített a Magyar Íjász Szövetség megalapításában (21:52). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (24:18), arról, hogy öccse is részt vett a harcokban, majd kivándorolt az USA-ba (29:34). Elmondja, hogyan került a Magyar Rádióhoz, majd rádiós pályafutását részletezi (30:14). Kitér az eMeRTon-díj megalapítására, a beatzene támogatására, a párttal kapcsolatos konfliktusaira (39:56).