Interjú

Gyűjteményhez ad

Nyolc év fogolytáborban

2732 megtekintés

Hossz: 00:52:00
Leírás: Az interjúalany beszél arról, hogy a II. világháborúban fiatal kora miatt szabadcsapat tag lett, majd a pápai ejtőernyősökhöz csatlakozott (0:10). Kétszer szökött meg orosz fogságból, majd magyar fogságba került, hastífuszt kapott, kórházba került (1:30). Fiatalon kellett szembenéznie a halállal, de túlélte, sőt, hazamehetett és leérettségizett (3:20). Ellenállásban szervezkedett 1945 után, sőt, a Bakonyban elfogták, és megfenyegették, hogy apját elviszik, így hagyta magát elvinni (7:00). Az oroszok először Veszprémben hallgatták ki, ahol nem verték, de nem fűtöttek (8:30). Úgy vallatták, hogy mindig ugyanazt kérdezték, és így kerestek "ellentmondásokat". A bíróság biztosított "tolmácsot", de az sem tudott magyarul, így alig értette meg, hogy 10 év javítótáborra ítélték (10:00). Sopronkőhidán és Lembergen át a Burját-Mongol Köztársaság egyik haláltáborában kötöttek ki az erdőirtási területen. A hegyek közötti nehéz munka után térdig érő vízben kellett hazamenni, az emberek elkezdtek meghalni (13:50). Szól arról, hogy mennyire meglepődött a kenyér grammban való számolása miatt, illetve arról, hogy nagyon megbetegedett (19:45). Az őszi orvosi ellenőrzés során 3/4 invalidusnak nyilvánították és elküldték krumplit szedni. Ő megpróbálta megölni magát egy mérgező növénnyel, de a magyar orvos megmentette (22:08). Majdnem száz nagyon beteg társával együtt tutajon úsztatták egy kórháztáborba, ahol már nagyon hideg volt, a holttesteket pedig farkasoknak adták (27:50). Egy ún. invalid kolóniára szállították ezután, ahol összebarátkozott egy orosszal és a konyhára került dolgozni (32:25). Ezután egy mezőgazdasági táborba került, ahol krumplit szedett egy magyar brigáddal (35:00). Elmesél egy epizódot egy matematikus oroszról, aki meg tudott enni egy vödör nyers krumplit, s a táborparancsnoknak jutalmul még egyet adott neki (37:20). Egy orvosi ellenőrzésnél megállapították, hogy már jól van, így visszakerült az erdőirtásra. Hamarosan megint beteg lett, de most nem akarták kórházba engedni, de végül mégis sikerült (42:15). Végül arról szól, hogy egy pakoló brigádhoz került, és ekkorra már kitanulta, hogyan lehet életben maradni a táborban (47:20).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
  • A diktatúra kiépüléséről, hatásairól és következményeiről
  • A diktatúra elnyomó apparátusával szembeni ellenállásról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
Interjúalany neve: Adorján Sándor
Interjúalany lakhelye: nincs megadva
Interjúalany született: Szombathely, 1928
Interjúalany foglalkozása: antropológus tanár
Felvétel időpontja: 2011. április 26
Felvétel helyszíne:

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:38:00
Az interjúalany beszél magáról, gyerekkoráról (0:37), arról, hogy naplót írt a Hortobágyon (1:50), a kitelepítésről szóló emlékeiről (4:19), a tábori életről, az ott folyó munkáról (8:18), egy távolabbi tanyára való költözésükről, és az ottani körülményekről, családokról, és a tanyán kialakult kapcsolatokról (11:36), a levélküldés megtiltásáról, a küldemények kézbesítésének lehetőségeiről (15:51), varjúpásztori munkájáról (20:12), a tanyai betegségekről (21:43), pulykapásztorként folytatott tevékenységéről (23:34), a tábor 1952-es bővítéséről, az újabb transzportról (26:25), a „Nagy Imre-féle” enyhülésről, az internálótáborok felszámolásáról, szabadulásokról, tanulmányai újrakezdéséről (28:03), a pécsi főiskolára való felvételéről (31:23), elhelyezkedéséről, pedagógusi munkájáról (32:58).
Interjúalany: Vass Istvánné
Felvétel időpontja: 2010. november 22

Hossz: 00:33:00
Az interjúalany 1924-ben született Hetényben (Szlovákia). Az egész család földműveléssel foglalkozott. Az interjúalany iksolát helyben járta, heti kétszer kellett szlovákul tanulnia. (02:54) A faluban szinte mindenki református vallású volt, csupán egy-két katolikus és zsidó család lakott itt, a zsidókat a II. világháború alatt elhurcolták. Az I. bécsi döntéssel a falu visszakerült Magyarországhoz, ezt mindenki örömmel fogadta. (02:54) Férje híradós katonaként szolgált a II. világháborúban. A német megazállás alatt az interjúalany családjánál is német tisztek voltak elszállásolva. A harcok során készer foglalták el az oroszok a falut. Az interjúalanynak nem esett bántódása, de sokakat zaklattak. (06:40) 1945 januárjában a Nyilasok Németországba kezdték telepíteni a fiatal magyar lányokat, hogy "megőrizzék őket egészséges anyáknak". Összesen 22 lányt vitek el a faluból. Németországban katonai kiképzést kaptak, katonaként bántak velük. (11:54) Sikerült fenntartaniuk vallásos életüket egymás között. Számos más egyéb nemzetiségűekkel voltak összezárva. (20:20) Beszél a Németországot ért bombázásokról, a háború végéről. A terület angol megszállás alá került, a katonák kedvesek voltak. (25:08) A hetényi lányok a kassai leventékkel tudtak hazatérni. (26:40) Beszél a hetényi vallási életről. (28:12) Elmondja a csehszlovák-magyar lakosságcsere menetét. Mindenkit rosszul érintett, hogy el kellett hagynia lakóhelyét. Többen később visszajöttek. Az interjúalany szüleit is áttelepítették. A magyarok helyére szlovákokat költöztettek, főleg Békéscsaba környékéről. (29:40) 1952-ben indult meg a TSZ szervezése, az interjúalany családjától is elvették a földjüket, állataikat. Az interjúalany 1979-es nyugdíjazásáig a TSZ-ben dolgozott. Véleménye szerint a feloszlás előtt már jól működött a TSZ. (34:12)
Interjúalany: Sebők Dezsőné
Felvétel időpontja: 2011. május 30

Hossz: 00:26:00
1988 őszén frissen végzett középiskolásként Romániából Magyarországra akart szökni, de nem sikerült. Ennek a történetét meséli el(0:01).Majd ezután 1989-ben besorozták katonának, Bukarestben. Katonaideje alatt, munkaszolgálatosként Elena és Nicolae Ceasescu bukaresti villájának külső és belső tatarozását végezték(4:00).1989 decemberében kitört a román forradalom, ennek az eseménysorát vázolja fel az interjúalany(5:18).A bukaresti tüntetésekkel egy időben az interjúalany éppen dolgozott, innen osztották be fegyveres őrségbe. Ennek a pár napnak a kalandjait meséli el(8:24).1990 márciusában lefolyt marosvásárhelyi események ről, valamint az 1991-es bukaresti tüntetés szétveréséről is szól(17:49). 1989 előtt a román kommunista rezsim megpróbálta bezárni az embert, útlevelet szinte senki nem kapott, hatalmas volt a korrupció stb(20:14).Mánc Imre a második világháború után Szibériába hurcoltakra és a szovjetek által megerőszakolt nőkre emlékezik vissza(23:18).
Interjúalany: Mánc Imre
Felvétel időpontja: 2010. november 28