Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. 1930-ban született, Hódmezővásárhelyen nőtt fel. Paraszti középbirtokok voltak a környéken. (4:48) Beszél arról, hogyan keveredett bele Magyarország a II. világháborúba, elmondja ennek hatását családjára. 1944 szeptemberében Hódmezővásárhely mellé értek az oroszok, harcok alakultak ki. Mesél a harcokról és az iskolájában kialakított hadikórházról. Segített az orvosoknak, gyógyszert, halottakat szállított. Édesapját zsidó munkaszolgálatos századhoz osztották be őrnek. Magával vitte az akkor 14 éves fiát, hogy legyen a zsidók beszerzője. Apját később a szovjetek hadifogolyként elhurcolták. (10:46) A háború után elkezdett focizni, az ificsapat kapitánya lett. Két éven át veretlenül lettek bajnokok. 16 évesen, 1946-ban már a felnőttcsapatban játszott.(13:58) Beszél gimnáziumi éveiről. Tanára volt Németh László, de a tanári kar többi tagja is jó volt. 1950-ben a Miskolci Egyetemre jelentkezett kohómérnöki képzésre. Elmondja egyetemi élményeit, itt is jó tanárai voltak. 1954-ben kapta meg a diplomát. (23:22) Beszél a fiatalok mindennapi életéről, gimnáziumi szerelméről. (25:06) Beszél az 1956-os forradalomról és annak előzményeiről. Apja elmondta hadifogoly élményeit, így az interjúalany sosem lett egy párt vagy mozgalom tagja sem. Beszél a Rákosi-rendszer hazugságairól. A forradalom kitörésekor beválasztották a miskolci kohó munkástanácsába. Részt vett az október 25-i miskolci egyetemi felvonuláson, beszámol ennek eseményeiről. Október 28-án bekerült a diósgyőri megyei munkástanácsba, az ipari osztály vezetője lett. Itt találkozott a megyei pártbizottság első titkárával, Földvári Rudolffal. Fő feladata a szén és energia biztosítása és a sztrájk szervezése volt. (38:22) A szovjet megszállás után elérték, hogy ne legyenek fegyveres harcok a városban. Tudta, hogy nincs értelme a fegyveres ellenállásnak. Kádár Jánost és kormányát nem ismerte el a szovjet katonák előtt sem. Beszél a forradalom leverése utáni zavaros időszakról, a szovjetekkel való tárgyalásokról, letartóztatásokról. Az interjúalanyt is elfogták, az ungvári börtönbe vitték, ahol az NKVD fogságába került. (55:40) Több kihallgatás után vonaton továbbvitték társaival együtt egy lengyelországi börtönbe, ahol a körülmények borzalmasak voltak. November végén visszaszállították Ungvárra. Itt érdekes módon néhány nap múlva egy szovjet tiszt elnézést kért a letartóztatásért és hazaengedte őket. A gyors hazaengedésnek az lehetett az egyik oka, hogy a miskolci munkások nem voltak addig hajlandóak felvenni a munkát, amíg a Munkástanács tagjait haza nem hozták. Visszaérkezése után megkapta régi feladatait, újra beindult a munka. (1:03:28) Később, 1956 végén egy bizottság tagjaként Kassán is tárgyalt. Komolyabb politikai karriert azonban nem vállalt, mivel ahhoz be kellett volna lépnie a pártba. (01:08:38) Kifejti véleményét a rendszerváltoztatásról. Üdvözölte a demokratikus választásokat, de nem elégedett teljesen, mivel nem tiltották meg, hogy az előző rendszer kiszolgálói részt vegyenek a politikai életben. Szorgalmazta volna továbbá a számonkérést és a forradalom méltó megünneplését. Tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Szóvá teszi, hogy a Nyugat sem 1956-ban, sem azóta nem támogatja rendesen Magyarországot (01:12:22)

Az interjúalany beszél a rendszerváltoztatásról, a taxisblokádról (0:06), arról, hogy mit tanultak az 1956-os forradalomról a Kádár-rendszerben (2:49), arról, hogy az egyházak visszakapták tulajdonaikat, és sokkal nagyobb szabadságot élveztek a rendszerváltoztatás után (4:32), a társadalmi egyenlőtlenségek azonban kiéleződtek (8:00). Mesél nagyapja első világháborúval, őszirózsás forradalommal kapcsolatos emlékeiről (11:00), annak kommunista múltjáról, második világháborús élményeiről (14:55), a Gulagról (18:06), a Rákosi-korszakbeli kötelező beszolgáltatásokról (20:04), az egészségügy rendszerváltoztatás előtti és utáni helyzetéről (21:47), nagymamája politikai tevékenységéről (23:10), majd ismét rátér a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak kérdéseire (25:45), kifejti a romákkal kapcsolatos álláspontját (27:27), végül beszél a kínai ruhák megjelenéséről, a Kádár-kori olcsó utazásról és nagyobb közbiztonságról (31:15).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról (0:38), tanulmányairól (4:47), a Rákosi-korszak légköréről (5:37), arról, hogy kitűnő gimnáziumi bizonyítványa miatt felvételi nélkül jutott be a Pécsi Orvostudományi Egyetemre (9:45). Felvázolja, 1953-tól milyen események előzték meg a felkelést (11:58), és 1956-ban milyen események történtek a forradalom előtt (13:42). Mesél arról, hogy 1956-ban milyen beszédet mondott az egyetemi DISZ-gyűlésen (16:41), majd arról, hogy mi történt október 22-én az egyetemen, hogyan zajlott a diákparlament ülése (21:27), majd hogyan nyomtatták ki a saját 16 pontjukat, hogy alakult újjá a MEFESZ (30:15). Beszél az október 23-i eseményekről (33:58), arról, hogy rádión hallgatták a budapesti történéseket (36:06), majd 24-én több ezren gyűltek össze a pécsi Petőfi-szobornál (38:16), 25-én pedig az ún. Nemzeti Bizottmány átvette a város irányítását (48:52), majd november 3-án már aggasztó híreket hallottak a szovjet tankok bejöveteléről (50:37). Beszél a megtorlásokról, és arról, hogy a maradást választotta a disszidálás helyett (53:26), de letartóztatták, és Kistarcsára internálták, majd több börtönt is megjárt (55:00), 1959-es szabadulása után pedig kizárták az ország összes egyeteméről, és bányába ment dolgozni (57:42), azonban 1963-tól folytathatta tanulmányait, és végül orvosi diplomát szerzett (58:46).