0:00 családi háttér, gyermekkor 1:14 édesanyja családja erdélyi volt, de a családját kitoloncolták, mert nem akartak hűségesküt tenni a román államnak, így kerültek Szolnokra 3:03 gimnáziumba csak külön engedéllyel mehetett, mert a családja politikailag osztályidegennek számított, egyetemre nem vették föl, ezért zenei pályára került 5:20 mesél az osztályidegen kategória meghatározásáról 5:52 a háború alatt Budapestre költöztek a nagybátyjához, mert édesapja akkor már katona volt a fronton, a Nyugati pályaudvar környékén laktak, amit gyakran bombáztak 8:30 két német katona húzta meg magát náluk, ők ellenálltak, ezért a pincében lelőtték a magyar katonákat és a nagybátyját is, a nagyapja pedig szívinfarktust kapott ennek hallatára 12:31 a bátyja részt vett politikai megmozdulásokban már diák korában, versei miatt görbe szemmel nézett rá, a Pázmányon bekerült egy mozgalomba, koncepciós per volt belőle, 15 évet kapott 1952-ben, másodfokon pedig 12 évre csökkent a büntetése 15:24 a bátyja Tatabányán volt börtönben, de nem bírta az ottani munkát, ezért a váci fegyházba került, ott ült 1956 júniusáig, amikor is szabadon engedték, az ottani cellákban több költővel találkozott, de oda zárták be a pálos rend tagjait, vagy korábbi diplomatákat és vadászpilótákat 20:04 a bátyja végül bárzongorista lett, mert nem kapott máshol állást 22:37 ő részben találkozott azokkal, akik együtt raboskodtak a bátyjával 23:50 a börtönlátogatásokról mesél 25:50 az édesanyja nem tudott elmenni óvónőnek, mert „ilyen fiút nevelt föl”, az édesapjának pedig a politikai ünnepek előtt utcát kellett söpörnie 28:45 korabeli vicceket mesél 30:24 a bátyja a börtönből való távozása után nem írt többet verset, és sajnos azt sem érhette meg, hogy a perújrafelvétel során semmisnek nyilvánítsák az ítéletet

Születési idő, - hely, származás említése (00:03). Édesanyja emlékeit idézi: arról beszél, hogy 1945 januárjában a román és a szovjet csapatok kitelepítették Tasnádszántóról a svábokat, így édesanyját és további két rokonát kényszermunkára vitték a Szovjetunióba a dombászi szénbányákhoz (00:45). Az interjúalany nevének anyakönyvezési problémáit említi a román hatóságok kapcsán (04:12). Tanulmányai kapcsán a hitoktatás tiltásáról, főleg annak okáról szól (06:51). Közép- és felsőfokú tanulmányairól beszél, melynek kapcsán kiemeli, hogyan kapott diákként a TSZ-ből földterületet (08:15). Arról szól, hogyan lett bányász a tanári hivatás helyett (10:15). KISZ-tagságáról és KISZ-titkárságának történetéről beszél részletesen (11:40). Párttagságának története (Román Kommunista Párt), belépésének oka és körülménye, gyűlések szerepe (13:48). Securitate-val való kapcsolata – beszervezési kísérlet, jelentések, zaklatások (16:06). Arról beszél, hogy milyen tiltások voltak az írott sajtóban, melyek a magyar nemzetiséget károsan érintették Romániában (23:44). Újságírói pályafutása kapcsán megemlít egy káderképző iskolát (24:25). Magyarországi letelepedésének előzményeiről beszél: hogyan sikerült a rendszerváltoztatás idején letelepednie (marosvásárhelyi pogrom, román állampolgárságról való lemondás, befogadó nyilatkozat) (27:10). Újrakezdés Magyarországon, az anyaországban (29:50).

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, kitérve nagyapja I. világháborús olaszországi hadifogságára (x). Szól apja katonai szolgálatának kezdetéről és a katonai kiképzésről, kitérve a mustárgáz elleni védekezés gyakorlására is (07:55). Beszél édesapja koronaőri felvételijéről (13:06), majd szolgálatáról, például az 1938-as Eucharisztikus Kongresszuson (14:08) vagy az olasz király látogatása során (19:45). Szól arról, hogyan került édesapja Kéri Kálmán írnoka, majd rátér Magyarország kiugrási kísérletére, a Nyugatra menekítésre és édesapja bajoroszági hadifogságára (30:45) és a hazatérésről (23:16). Beszél a kommunisták magyarországi hatalomátvételéről és arról, hogyan végződött édesapja katonai pályája (36:40). Végül a rendszerváltoztatás utáni rehabilitációt említi (43:32).