0:00 Kolozsváron született, akkor az Magyarországhoz tartozott, szülei átköltöztek Magyarországra a front elől 5:24 iskolai eseményeken keresztül érzékelteti a diktatúra alatti félelem légkörét 10:12 volt olyan osztálytársa, akinek az apját elvitte az ÁVO 11:35 egyenruha nem volt, a gimnáziumban viszont Bocskay-sapkát kellett viselniük vörös csillaggal, volt MHSZ-szakkör is 15:00 a nemzeti ünnepeknek mindig meg volt a maguk teátrális komolysága, de Sztálin születésnapja is ünnep volt 16:46 felidézi az 1956-os emlékeit 21:26 járt hittanra a ciszterekhez, de hajnalban egy hátsó bejáraton kellett felmenniük 23:05 a Kádár-rendszer egyes elemeire nosztalgiával emlékezik, másokra kevésbé 27:40 az ötvenes években a vásárlás sorban állással történt, jegyrendszer keretében, a Kádár-rendszerben a választék bővült 29:35 zenés szórakozóhelyekre nem jártak, de voltak bálok

Az interjúalany beszél családjáról, a lakosságcseréről és javaik államosításáról (0:20). Rátér oktatására, arra, hogy egy fogalmazásából a tanító kihúzta a "független Magyarországot", ami nagyon meglepte (2:30). Beszél arról, hogy osztályidegenként nem mehetett középiskolába (4:40), majd az 1956-os forradalom eseményeiről (6:58). Szól arról, hogyan jöttek érte nyomozók, tartóztatták le, került egy cellába több ötvenhatossal, akik a büntetéseket latolgatták (8:35). Beszél a börtönkörülményekről (13:05), majd arról, hogy azért tartóztatták le, mert röpiratokat terjesztettek november 4. után (15:00). Szól bírósági tárgyalásáról, a mezőgazdasági kényszermunkáról, valamint arról, hogy a börtönben már nem bántalmazták, csak a rendőrök a kihallgatáson (18:05). Szól decemberi szabadulásáról és további megfigyelésükről (21:25), a kihallgatási stratégiáról (24:50), valamint arról, hogy a bátyját hogyan érintették az események (26:48). Végül az államosított cséplőgépről mutat fényképet, valamint egy őróla is szóló könyvet (30:20), valamint a rendszerváltoztatás csalódásáról szól (31:20).

0:00 családi háttér, gyermekkor, egy kisgyerekként túlélt a családja egy bombatalálatot 2:30 nagyapja hivatásos katona volt, az ő katonatörténeteit az édesanyja révén ismerte meg 4:02 az iskoláira emlékezik vissza, főleg a soproni éveire, a szüleiről is mesél, a családban sok volt a tanító 6:12 1956 idején gyerek volt, az iskolai szünet miatt örültek neki 8:11 az úttörőmozgalomról beszél, sok programot szerveztek a fiataloknak 9:39 a Kádár-rendszerben megtalálta a számítását, dolgozott és azt csinálhatta, amit szeret, nagy előnye volt a kiszámíthatóság 14:30 a hobbijairól mesél, a természetjárás az egyik meghatározó tevékenysége 18:41 1956 után az osztályuknak csak harmada maradt ott tanulni, mert a többiek kivándoroltak, 1957-ben viszont már Veszprémben tanult, látták a súlyos veszprémi harcok nyomait 21:01 mesél a KISZ-ről, és a KISZ szerepéről, ezt mindenki azzal töltötte meg a KISZ-t, amivel akarta, volt aki politikával, volt aki viszont más programokkal 22:02 a párttagság előnnyel járt, de igazgató-helyettes ő akkor volt, amikor még nem lépett be a pártba 23:43 pedagógusként sok elismerést kapott 25:11 1959-ben ki tudtak menni külföldre, meglátogatni az ott élő rokonokat, de utána csak 1975-ben jut csak ki 28:09 az egyetemi szórakozási lehetőségekről beszél