Az interjúalany beszél ifjúkoráról, szakképzéséről, a két világháború közötti mindennapi életről (0:18). Rátér a II. világháborút érintő emlékeire, a katonai szolgálatra, és arra, hogy miért nem került ki a frontra (5:12). Beszél Magyarország német megszállásáról (6:48), majd Budapest ostromáról és az Erzsébet-híd felrobbantásáról (8:30). Szól az orosz katonák viselkedéséről a megszállás során, és arról, hogyan vált hadifogollyá (10:15). Beszél a megérkezésről és a különböző munkákról (12:45), valamint a járványokról és az egészségügyi ellátásról (14:50). Szól a tábor mindennapi életéről és a helyiekkel való kapcsolatról (17:30). Beszél a búcsúzásról és a hazajövetelről (21:45), kitérve a foglyok kategorizálására a szabadon engedésnél (25:00). Visszatér a hadifogság mindennapi életére, egy török férfival való barátságára és a szocialista ünnepek megülésére (26:58).

Az interjúalany beszél családjáról, a Felvidék visszacsatolásáról, és azt azt kísérő örömünnepről (0:21). Szól arról, mit jelentett a felvidéki magyarság számára, mikor 1945-ben ismét visszakerültek Csehszlovákiához, és arról, hogy édesapja kihúzatta a nevét a szlovák iskolából, ami után megbélyegezték a családot (3:25). Részletesen leírja, hogyan telepítették ki apját és bátjyát, és hogyan próbálta megmenteni őket a községi orvos (5:55). Szól arról, hogy édesapja miként kerültek egyfajta modern "rabszolgavasárra", aminek révén egy cseh gazda birtokára kerültek ingyen dolgozni (10:15). Az interjúalany később felkereste a községi orvos családját (9:05). Szól arról, miként tartották a házukban házkutatást a csehszlovák hatóságok, és arra, hogyan kerültek Magyarországra (15:28). Rátér a Rákosi-rendszer értékelésére valamint az 1956-os forradalom eseményeire (22:30). Szól a Kádár-korszak lehallgatásairól, az egyházi szereplők megfigyeléséről (24:40), valamint arról, mit jelentett 1956 Győrben és a határsávban (26:05). Rátér a békepapság értékelésére, az egyház fennmaradásának kompromisszumára (29:30). Szól arról, hogyan szervezett szülőfaluja megemlékező rendezvényt a kitelepítések emlékére, és arról, hogy ő derítette fel az összes ottani család mai lakhelyét (32:05). Végül arról szól, hogyan fogadták a felvidéki kitelepítetteket Csobánkán (34:15), majd arról, hogy őt is majdnem börtönbe csukták az 1956 utáni megtorlások során (36:50).

Az interjúalany beszél a szerzetesrendek feloszlatásáról, a hitoktatás megszűnéséről, a vallásüldözésről (3:27), édesapjáról, aki a kisgazdapárt tagja volt. 1954-ben letartóztatták és börtönbe csukták (7:37). Mesél az 1956-os eseményekről, amelyek során édesapját november elején szabadították ki a börtönből (13:02). Beszámol arról, hogy továbbtanulása kérdésessé vált (15:32), mesél a katonaságról, ahol repülős volt (18:16), Műegyetemre történő felvételéről, munkájáról a Chinoin Gyógyszergyárban (29:59), a készpénz hiányáról, a vállalatok pénztelenségéről a Kádár-korszakban (36:21), valamint a privatizációról (39:17).