Leírás: Hatvanban született, s bár tanítónő szeretett volna lenni, oda mégsem vették fel, így "csak" óvónő lehetett. Csányon és Heréden dolgozott (0:17). Hamar összebarátkozott az itteni, vidéki emberekkel, s így kirándulásokat szervezett a szülőkkel és a gyerekekkel (1:45). Később a hatvani óvódák szakszervezeti titkárának választották meg, majd tanácstagnak kérték fel(2:49). Önként nem lett soha párttag, előrelépést a szorgalmának köszönhette. Szerette a munkáját, még miniszteri dicséretet is kapott (4:11). Lánya látszerész kiiparos lett (4:45), a fia pedig vízügyi főiskolát végzett, jelenleg munkanélküli(5:42). A nyugdíjba vonulása után a hatvani nyugdíjas klubban tevékenykedik (7:46). Bírósági ülnök volt 8 éven keresztül, munkáját zavartalanul végezhette (8:37) 1995-ben díszpolgárrá avatták, tisztelettel adózva a társadalmi munkájának(szavazóversenyek szervezése, egyéb közhasznú munkák, stb) sikere előtt (9:37). Bekerült az Országos Kulturális Bizottságba is(11:32). Szinte végig óvónőként dolgozott(13:09), de végülis sem a '89 előtti, sem '89 utáni rendszer nem teremtett számára komolyabb jólétet - a nyugdíja most is elég kicsi(14:03). Rengeteg elismerést kapott (15:26). Próbált új módszereket átvenni a saját pedagógiájába (17:16). Ha újrakezdené az életét, akkor többet lehetne a családjával(17:48). A volt rendszerben sokszor azért akasztották meg karrierjét, mert kulák származású volt (19:27). De soha nem tudta igazán kikezdeni a rendszer, mert munkáját még a kommunista funkcionáriusok is elismerték (20:57). Úgy véli, hogy minden emberben van valami jó, csak meg kell keresni és ki kell hozni(20:18). 12 évig volt tagja a Szülői munkaközösségnek (24:35). Végül 1980-ban beléptették a Pártba (24:40), manapság pedig nyugdíjasklubban dolgozik, igyekszik az országos, megyei programokat szervezni (26:09). Fogalommagyarázat (27:17).