Interjú

Gyűjteményhez ad

A néma levente – Egy kosdi parasztember emlékei

2650 megtekintés

Hossz: 00:19:00
Leírás: 1923-ban született Kósdon. A szülei földművesként dolgoztak, az édesapja önálló földbirtokkal is rendelkezett(00:28).Kosdon járt ált. iskolába, majd Vácra került középiskolába. Tanulmányai elvégzése után a mezőgazdasági munkába tért vissza(1:29). A második világháború alatt leventeként vett részt, bár a harcokban nem vett részt. A leventeségről és személyes háborús élményeiről mesél az interjúalany(1:53).A szovjet katonákról megállapítja, hogy az idősebbek tisztességesebbek voltak, a fiatalabbak kevésbé(3:42).1956-ba Kosdon tartózkodott, a helyiek és váci tüntetők felégették a marxista könyveket, erőszakos cselekményekben az interjúalany nem vett részt(4:39). A Rákosi rendszer gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseiről beszél(5:23). Az 1956 utáni megtorlásokról elmeséli, hogy Kosdon is volt pár személy, akit felelősségre vontak forradalmi szerepe miatt. Valamint arról is beszél, hogy miről és miként értesültek az 1956-os pesti eseményekről(7:00). Volt olyan ismerőse, akit ugyan nem telepítettek ki, de mégis eltanácsoltak a faluból. Továbbá sváb ismerősei sorsáról is mesél(9:12).A csaldának 59 hold földje volt, ezt 2 részletben vették el tőlük, csak 1 holdat hagytak meg háztájinak(11:59). 40 éves koráig a mezőgazdaságban dolgozott, akár egy cseléd - erről mesél(13:12). A mezőgazdasági munka után a Váci Izzó-nál dolgozott(14:27).A Kádár rendszerről megállapítja, hogy enyhébb volt mint a Rákosi rendszer, de így is nagyon kiszolgáltatottak voltak(14:58). A kommunista régmúltból meséli el személyes élményeit(16:37).A rendszerváltoztatáskor visszakapott földjét nem személyesen műveli, jelenleg bérbe adja(17:45).A fiataloknak azt üzeni, hogy imádkozzanak és dolgozzanak(18:48).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • A társadalom és a gazdaság átalakításáról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
Interjúalany neve: FÁBIÁN JÁNOS
Interjúalany lakhelye: Kosd
Interjúalany született: Kosd, 1923
Interjúalany foglalkozása: földműves
Felvétel időpontja: 2011. március 05
Felvétel helyszíne: Kosd
Interjút készítette: Madách Imre Gimnázium, Vác

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:52:00
Az interjúalany mesél a Horthy-korszak végéről, arról, hogy hogyan érintette Debrecent a II. világháború, és hogyan került kapcsolatba a városba érkező kommunistákkal. Elmondja, hogy hogyan ment ki férjével Argentínába diplomáciai kiküldetésbe, majd miért hívták őket vissza az 1956-os események után. 0:25--születés, család, hogyan gazdálkodtak, hogyan hatott rájuk a gazdasági válság; 8:0--iskolái, mit tudott továbbtanulni, hogyan tudott elhelyezkedni a postán; 12:48--vallásos nevelése, Soli Deo Gloria, a református egyház cselédlánykörének működése, a korabeli cselédlányok kiszolgáltatottsága; 17:0--a II. világháborúval kapcsolatos emlékei, a debreceni tankcsata, Debrecen bombázása,a közigazgatás nyugatra költöztetése és Debrecen szovjet megszállása; 24:0--az első kommunisták megjelenése a városban, hogyan csatlakozott a hozzájuk és vesz részt a propaganda tevékenységben, hogyan kezd szónoklatokat tartani; 29:35--hogyan került a diplomácia területére Argentínában, milyen feladatokat látott el ott a nagykövet feleségeként, az 1955-ös argentínai felkelés; 38:0--hogyan értelsültek az 1956-os magyarországi eseményekről, hogyan élték ezt meg a nagykövetségen, és hogyan támadja hátba férjét Magyarországon az argentin kommunista párt vezetése; 43:54--hazarendelésük Argentínából, további sorsuk
Interjúalany: Nagy Sándorné
Felvétel időpontja: 2011. március 04

Hossz: 00:45:00
0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban
Interjúalany: Rózsás János
Felvétel időpontja: 2010. október 15

Hossz: 00:41:00
Az interjúalany beszél családjáról, II. világháborús emlékeiről (0:28), majd rátér oktatására (1:45) és munkahelyeire (5:45). Beszél a termelőszövetkezetekről (4:20) és a kulákkérdésről, annak eredetéről (06:42). Szól a téeszesítés két hullámáról, a világháború utániról (10:50) és az 1956 utániról (23:16). Megemlít egy igen érdekes esetet a téeszek propagandájáról (19:16), majd beszél a Szovjetunióval és a KGST-vel való kapcsolatról (32:44).
Interjúalany: dr. Tarczay Zoltán
Felvétel időpontja: 2010. október 15