Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).

Az interjúalany beszél családjáról (0:27), a német hadsereg bevonulásáról Kaposvárra (0:56), a nyilas hatalomátvétel utáni történésekről (10:41), a bombázásokról (17:56), a szovjetek bejöveteléről, a katonákkal kapcsolatos élményeiről (22:41), végül hosszan beszél arról, hogy a gyerekek- többek között az interjúalany- hogyan gyűjtötték be az elhagyott puskákat, és hogyan lövöldöztek velük (38:08).

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan lett pilóta a II. világháború előtti magyar katonaságban és milyen harcokban vett részt a háború folyamán. Elmondja, hogy hogyan esett a jugoszláv partizánok, majd ezt követően a szovjetek fogságába és hogy milyen volt a hadifogság. Végül elmondja, hogy a hadifogságból hazatérve hogyan lett újra katona és miként élték meg az 1956-os eseményeket a Taszári laktanyánál. 0:12--születése, családja, iskolái, milyen szakmát tanult és hogyan tanult meg repülni; 3:26--hogyan vonult be hivatásos katonának, milyen volt a kiképzés, hogyan lesz harci repülős, milyenek voltak a körülmények a katonaságban; 6:59--hogyan került a német repülős alakulathoz, milyen küldetésekben vesz rész a háború folyamán, milyen volt az ellátás; 13:0--visszatérése a magyar egységekkel, milyen harcokban vett részt a Szent László hadosztály tagjaként, hogyan sérült meg; 17:30--hogyan menekült sérültként a front elől és fogják el őt, illetve társait a nyilasok, mint állítólagos katonaszökevényeket; 19:36--hogyan fogják el a jugoszláv partizánok, milyen feladatot kaptak itt a partizánoktól, és hogyan áll ő is a partizánok közé; 23:0--milyen sérüléseket szerzett a háború alatt; 26:0--hogyan tér vissza a háború végén és hogyan kerül hadifogságba, majd hogyan szállítják el a Szovjetunióba kényszermunkára; 30:16--milyen volt a táborban az ellátás, milyen volt a helyzete fogolyként, hogyan próbált többször is megszökni; 38:39--hogyan tért haza a hadifogságból, mit csinált miután hazakerült, milyen munkákat kapott; 41:00--hogyan került vissza a katonasághoz; 43:25--hogyan élik meg az 1956-os eseményeket Taszáron a katonai bázisban; 50:0--a veterán repülő szövetség