Az interjúalany beszél opera és színház karrierjének kezdetéről (0:08), majd arról mi indította erre a pályára, és hogy lett az Opera társulatának tagja (1:30). Szól arról, hogy a Kolozsvári Színház munkatársa lett Erdély visszacsatolása után, s ekkor a magyar kormány mindent a rendelkezésükre bocsátott, valamint szól az erdélyi nemességről, például Bornemissza báróról (5:35). Hozzáteszi, hogy a fiatalok már nem tudnak arisztokratákat játszani a színpadon, mert nem találkoznak velük az életben sem, de régen ez másként volt (8:38). Szól a nemzetiségi feszültségek hiányáról, valamint az 1944-es megnyitóról, amin Hóman Bálint is tiszteletét tette (13:05). Szól arról, hogyan készült szerepeire (15:28), majd arról, hogyan kezdte újra karrierjét Debrecenben. Elmeséli, hogyan csókolta meg a játék közben egyik tanárnője, mikor még statiszta volt (17:36). Szól a szocialista fordulatról és a színházi élet megbénulásáról (21:08), majd arról, hogyan alakult meg és bővült a társulat (24:10). Beszél Soós Imréhez és Mensáros Lászlóhoz fűződő kapcsolatáról, a kettő személyiségéről (27:30). Beszél az 1956-os forradalomról (30:00). Végül kedvenc szerepeiről, nyugdíjba meneteléről és további munkájáról szól (35:00).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), arról, hogy férjét 1945-ben behívták katonának, de végül nem kellett bevonulnia (2:01). Beszámol a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (3:53), a Rákosi-korszakról, arról, hogy bátyja hogyan úszta meg a letartóztatást (15:42). Mesél a téeszesítésről, beszolgáltatásról (20:16), jegyrendszerről (21:16), a feketevágásokról (22:22), arról, hogy a bátyját hat hónapra internálták az ’56-os forradalom után (26:55). Kitér tanulmányaira (31:11), arra, hogy a karhatalmisták közül többen nemzetőrnek öltöztek, hogy becsapják a forradalmárokat (31:56). Megemlíti, hogy mennyi halottat követelt az aknaszedés (33:35), majd rátér a forradalom utáni disszidálásra, az internálásokra (36:24).

0:00 1956-ban másodikos gimnazista volt 1:53 felidézi az ötvenes évek személyi kultuszát és politikai hangulatát 5:20 1956. október 23.-án éppen vívóedzésre tartott, a Rákóczi úton akkor már hatalmas tömeg hömpölygött, az edzés után is látta a tömegeket az utcán, elment a Sztálin-szobor ledöntéséhez 8:30 nehezen tudták lebontani a szobrot, közben hírek terjengtek a tömegben a Rádiónál történő gyűlésről és arról, hogy az ávósok lövik a tüntetőket; a szobor ledöntése nagy zajjal járt 11:01 a rádió épületéhez nem jutott el, ezért hazament; a további napok eufórikus hangulatban teltek, nemzetőrök ellenőriztek mindenkit 15:25 nagy élmény volt neki hallani a szabad magyar rádiót, és olvasni az Igazság című újságot 18:40 a forradalmat leverték, de utána lehetett látni a harcok nyomait 20:51 a forradalom utáni megtorlásról nem volt közvetlen élménye, de a levegőben volt a megtorlás politikai hangulata 23:11 az egyetemi felvételin fontos volt a származás, őt első alkalommal nem vették föl, ezért elment dolgozni 28:40 szóbeli felvételi során kérdezték a családi hátteréről, és a Szabad Népről 31:28 az egyetemi éveket idézi fel, ott is volt KISZ, de nem lépett be, az egyetem végén az álláselosztó bizottság küldi ki őket a munkahelyükre 36:15 Gyöngyösre került gyerekorvosnak