Az interjúalany beszél magáról, családjáról, tanulmányairól, munkájáról (0:16), nagyszüleiről, egyik nagymamája kilakoltatásáról 1952-ben (4:37), szülei foglalkozásáról (6:56), a második világháborús óvóhelyükről (7:35), a helybeli zsidókról (8:49), a szovjet megszállásról, a szovjet katonák viselkedéséről (10:59), a bombázásokról, civilek elhurcolásáról (12:10), a pénz elértéktelenedéséről a háború után (13:49), feketevágásról, tiltott pálinkafőzésről (15:00), az egyházi iskolák államosításáról (16:14), a földjeik államosításáról (17:52), az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (18:19), a TSZ-ről, erőszakos téeszesítésről, édesapja megveréséről (19:11), az első tévéjéről, nyaralásról (19:56), a romániai forradalommal kapcsolatos emlékeiről (20:20), a rendszerváltoztatásról, és a kárpótlásról (20:57).

Az interjúalany beszél az 1950-es évek mindennapi életéről, a Sztálin halála utáni enyhülésről (0:30). Szól a forradalom egyik előzményéről, az 1956 április 4-i pécsi felvonulásról, ahol mozgalmi dalok helyett 48-as dalokat énekeltek, ami botránynak számított (1:20). Bányászként dolgozott, amikor meghallotta az 56-os forradalom hírét (3:30). Szól az október 25-i tüntetésről, annak szétveréséről, az elbújásról, az igazoltatásról (7:18). Beszél a többi nap eseményeiről, egy kollégiumi igazoltatásról (15:00). Szól arról, hogy édesapjával és másik két emberrel fel akartak menni a mecseki Árpádtetőre ellenállni, de addigra már a szovjetek felülkerekedtek. Végül a faluban letették a fegyvert az oroszoknak (18:14). Az MSZMP helyi alakuló ülését szétzavarták, kövekkel dobálták be az ablakát, amiért 57 nyarán le is tartóztatták (21:00). Szól arról, hogy az ötvenhatosokban sose merült fel a bosszú lehetősége (25:25), majd arról, miként ült öt hónapot börtönben (26:30). Szól arról, hogy csak akkor engedték el, amikor már munkát szerzett, de ez nagyon nehéz volt, ha fel is vették, hamarosan fenyegetés hatására kirúgták. Végül segédmunkásként tudott elhelyezkedni (28:25). Szól arról, hogyan sikerült főiskolára mennie a szerencse, a jóindulat és az adminisztráció figyelmetlensége miatt, majd arról, onnan hogyan került egyetemre, és végül hogyan végzett villamosmérnökként (31:14). Szól arról, hogyan lett szakoktató, és hogyan jelentették fel egyszer múltja miatt, valamint arról, hogyan különböztették meg a Kádár-rendszerben (34:20). Végül arról szól, mit bánt meg, és mit csinálna másként (39:20).

A katolikus egyház üldözésének tanúja és áldozata vall személyes élményeiről, érdeklődéséről, a papi hivatásról, az üldöztetésről. 00:00-04:23 Bemutatkozás, tanulmányok, műszaki érdeklődés 04:24-06:25 Szökési kísérlet nyugatra 06:26-08:08 A rend feloszlatásának jelei 08:08-13:34 Felszentelés gyorsítva, még a feloszlatás előtt, papi munka 13:34-16:28 Kísérlet arra, hogy eltántorítsák az állami gazdaság dolgozóinak való misézéstől, feljelentgetések 16:58-21:36 Papi munka Adonyban 19:20-22:00 A bajszos püspök látogatása 22:00- Prédikációk, beszédek megfigyelése