Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családtagjai részvételéről a második világháborúban (3:45), az 1956-os eseményekről Sopronban, különös tekintettel a disszidálási hullámra (4:40). Beszél a kerámiaművészetről, technikáiról, a mindennapi életről a Kádár-rendszerben (22:56), majd a rendszerváltoztatást értékeli röviden.

Az interjúalany beszél paksi gyermekkoráról, oktatásáról, a vallás fontos szerepéről az iskolában (0:32). Szól a második világháborúról, a bombázásokról, Paks ostromáról, és arról, hogy a magyar katonák az első 60 fős orosz kompszállítmányt visszaverték (3:08). Szól az 1950-es évek hangulatáról, egyik tanárnőjét például négy évre ítélték a Rajk-per kapcsán, az ő káderlapjára pedig az volt írva, hogy "politikailag fejletlen" (5:22). Szól arról, hogy mennyire volt jelen a politika az iskolában, és hogyan döntötte el felvételijét a szocialista dogmák felmondása (9:24). Szól arról, mely tanárai nézett fel, például arra, akit 1956 után eltiltottak a tanítástól (11:50). Szól katonai szolgálatáról (14:35), majd arról, hogy az 1950-es években egyszer megverték a sportolókat, mert "csoportosultak", valamint szól az 1956-os forradalomról, a Sztálin-szobor ledöntéséről (17:12). Beszámol arról, hogy a barátnője nem engedte a rádió épületének közelébe az ostrom idején (20:10), valamint arról, hogyan segített a Széna téri gyerekeknek golyószórót tisztítani (21:00). Szól arról, hogyan kezdett tanítani (23:10), majd arról, hogyan fegyelmezett meg egy gyereket, akiről később kiderült, hogy Fock Jenő fia, de nem lett belőle semmi baja (27:30). Beszél a felvonulásokról, ünnepekről a munkahelyen (30:00), az igazgatóságról (33:30), valamint arról, hogy soha nem disszidált, pedig megtehette volna 56-ban vagy az 1972-es olimpián is (33:25).

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a sárospataki kollégiumban, és arról, hogy az államosítás után, mint nem helyit, hazaküldték. Innentől osztályidegen szülei miatt nagyon nehezen tudott tovább tanulni, de végül felvették magyar-történelem szakra Debrecenben (0:15). Szól arról, hogy önkéntes volt a mohácsi árvíz idején, és Budapesten volt október 23-án. Szól a forradalom kibontakozásában (3:14), a Sztálin-szobor ledöntésében (5:20). Szól arról, hogy Debrecenben már október 23-án délelőtt belelőttek a tömegbe, és arról, hogy 24-én érkezett le (9:48). Szól arról, hogy a Hódmezővásárhelyi forradalmárok Debrecen tanácsait kérték, így őt küldték le (13:00). Szól az orosz invázióról, arról, hogy csak vizeskancsót vágtak egyesek a tankhoz. Képtelenség lett volna az alacsony építésű városban ellenállni, ezt néhány pesti felrótta a debrecenieknek (16:00). Szól arról, hogy 4-én Győrbe kellett volna utaznia egy küldöttségben, de ez nem történt meg az invázió miatt. Elutazott a menyasszonyához (18:35). Beszél öccse emigrálásáról, és arról, hogy februárban visszament a tanítás kezdetére Debrecenbe, amin sokan csodálkoztak, de neki nem volt rejtegetni valója. Sőt, harmadik szaknak felvették az angolt. A fegyelmi bizottság beszámolót kért 56-os tevékenységéről, amiért négy félévre kitiltották. A dékán tanácsára csak a 8. napon lebbezett fel, mert el kellett, hogy utasítsák, de addig minden vizsgát letett, amit tudott, így eljutott az abszolútóriumig (20:10). Ezután többféle munkát végzett, például pékként dolgozott. Később azonban Komáromban, éppen a moziba készülve, letartóztatták. Szól a fogdába zárásáról (25:10). Elmeséli a kihallgatását és az abszurd vádakat (29:15). Szól a pufajkások működéséről (31:30), majd tárgyalásáról, ahová senki nem jött el az egyetemről tanúskodni. Egy olyan mondatért akarták elítélni, ami Hajdúböszörményben tényleg elhangzott, de nem tőle. A bíró egy előre elkészített lap alapján hozta meg az ítéletet öt évről (35:40). Szól a börtönről, cellatársairól, akik között diákok, lókupec, állatorvos, atomfizikus is volt, ez utóbbi Hevesi József, későbbi polgármester (38:30). Darvas Iván volt a könyvtáros. Átkerült a fordító részleghez, itt dolgoztak később. A fordításért almát kaptak cserébe (42:20). A fellebbviteli bíróságon három évre csökkentették a büntetést, de 59 áprilisban amnesztiát kapott. Mikor hazament, ugyanazokat az esküvői meghívókat küldték ki, amiket börtönbüntetése előtt akartak kiküldeni, csak áthúzták a dátumot (45:45).