0:00 családi háttér, gyermekkor, a család az édesapja munkája miatt gyakran költözködött 2:34 elmeséli azt, hogy Ausztriába mentek az orosz front elől Püspökladányból; előbb Pestre, majd Linzbe menekültek, mesél az ausztriai tapasztalatokról 12:20 az amerikai megszállás alatti életre emlékezik vissza, akkor látott először néger katonát, az élelmezés pedig összehasonlíthatatlanul jobb volt 17:20 a lágerban összevont csoportokban oktatták a gyerekeket 19:15 tíz hónappal később az amerikaiak bejelentették, hogy hazautazhatnak, Magyarországra, Angliába vagy Belgiumba, ők a legelső utat választották, vagonokban vitték őket haza 22:51 az apácazárdába járt iskolába, mesél arról, hogy testi fenyítést is alkalmaztak 26:52 a gyerekkori családi ünnepekre emlékezik vissza, de arra is, hogy sokszor nehéz volt költözködni 31:32 1956 Szolnokon éri őket, eleinte kivonták magukat a felhajtásból, de édesapja legfiatalabb húgáért felküldik őket Csepelre, látták a sok suhancot fegyverrel a Nagykörúton, de a nagynénje házát találat érte, 19 halott volt a házban 37:51 tudomása szerint a Gubacsi útról lőtték be a házat, de az 1956-os Intézet szerint a Gellért-hegyről lőtték azt a területet 40:06 a határőrségnél KISZ-tag, majd párttag lesz, politikai tiszt-helyettes is volt, a megyei tanácsnál is KISZ-titkár lett 42:26 mesél a korabeli kulturális életről

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), édesapja Horvátországból történő átszökéséről Magyarországra, akit a család többi tagja is követett (0:46), ahol először egy tanyán éltek (4:46), a ráksi iskoláról (6:45), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (7:41), a háború alatti élelmiszerellátásról (11:24), az 1945 utáni újrakezdésről (12:13), tanulmányairól, nyári munkáiról, pályakezdéséről, a fizetési viszonyokról (13:40), a kulákok, svábok helyzetéről (21:05), a korabeli árakról (22:53), a békekölcsönről, a Rákosi-korszak megszorításairól, padlássöprésről, beszolgáltatásról (24:19), a közveszélyes munkakerülőkről (27:35), a szocialista ünnepekről (29:46), a katonaságról (32:48).

Az interjúalany édesapja származásáról számol be(0:05).Dr. Suba Györgyné 1939-ben született és sokáig egy tanyán élt szüleivel. A háborúra nem emlékezik, de rokonai sokat meséltek a harcokról(0:38).Az interjúalany visszaemlékezik arra, amikor 1944 novemberében a szovjetek bevonultak a lakhelyükre - ennek körülményeit idézi fel(2:40).Az interjúalany szól a fosztogató szovjet katonákról(4:59).A német bevonulás előtt 1944 nyarán összeszedték a környékbeli zsidókat. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(8:45).A háborút követően az édesapjának az elesett katonákat kellett temetnie. Ezzel kapcsolatban a földosztásról és a TSZ-esítésről is beszél(10:09).Édesapja a háború után alkalmi munkákat vállalt, többnyire az újáépítésben dolgozott, később az interjúalanynak is dolgoznia kellett, fiatal kora ellenére(12:49).A szülei nem szerették volna továbbtaníttatni az interjúalanyt, inkább az otthoni munkákba fogták be(14:47). Az életének legnehezebb korszaka az '50-es évek voltak, hiszen alig volt mit enni(16:08).1956-ban az interjúalany megpróbált kitörni a falusi életből és egy kecskeméti kertészeti szakközépiskolába jelentkezett(18:37).Egy sátoraljaújhelyi kertszeti technikumba jelentekezett, ezt elvégezte és ebben a szakmában 4 évig dolgozott(21:25).Dolgozott könyvelőként is, majd kulturális ügyintéző lett, közben több képesítést is szerzett(22:45).Munkájához tartozott a felnőttképzés, diákoktatás és a közművelődés(25:48).Országjáró túrákat is szervezett(27:53).1956-ban a forradalomról október 24.-én értesült. Ekkoriban még iskolába járt, tanárai óvták az erőszakos eseményektől(29:12).De november 4.-én pár diáktársával úgy döntöttek, hogy elhagyják az iskolát és gyakorlatilag bandákba verődve útra keltek, hogy hazajuthassanak. Ennek a történetét meséli el(31:50).Az interjúalany mesél a gyermekkori tankönyvekről és az iskoláiról, tanítóiról(40:42).A hittanképzésben csak 4. osztályig volt része, utána már eltörölték. Ezzel kapcsolatban beszél a korszak vallásos életéről(43:57).