Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (0:53), szüleiről, életkörülményeikről (2:04), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (4:18), a leventemozgalomról és arról, hogy korengedélyes katonák szerettek volna lenni, de lebeszélték őket (11:56). Mesél a szovjet megszállásról (14:08), a TSZ-ekről, a fizetésről, melyet terményben kaptak (20:30), a háború alatti beszolgáltatásról (22:08), a kulákokkal szembeni terrorról, és a családját ért atrocitásról (24:08), egy „köpönyegforgató” ismerőséről (32:20), majd ismét kitér a TSZ-ekre (35:15), és megemlíti, hogy az 1956-os forradalomról csak hallottak (40:17).

Az interjúalany beszél arról, hogyan jelentkezett a Klauzál Gimnáziumba, és milyen volt az iskolai élet az 1940-es években, milyen volt a humán és reáltagozatok működése, az egyenruha és a fegyelem (0:40). Szól a diákrendőrségről (7:15), majd elmeséli, hogy őt magát is hogyan pofozták meg egyszer (9:10). Beszél arról, milyen kellemetlen viccek születtek egy Mussolin nevű tanárukról (11:14), majd beszél további tanárairól (14:12). Szól kedvenc tantárgyairól (18:10) és a politizálás hiányáról az órán, a hetesekről és a jelentésről (20:00). Jellemzi az idegennyelvek tanítását (24:10), majd a társadalmi helyzetek megkülönböztetését az iskolában (25:45). Beszél a szívgárdáról és egyéb közösségi területekről (28:30), majd kedvenc tanárairól (30:50), és az igazgató tekintélyéről (37:15). Beszél a klubok működéséről, Antall József tanárságáról (42:50), majd arról, hogyan tudtak lányokkal találkozni, hogyan formálódott korai udvarlóéletük (49:30). Szól az érettségi lefolyásáról és arról, hogy az osztályból kik merre mentek tovább (54:00), majd további pályafutásáról és feleségéről (57:00).