Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).

Az interjúalany beszél az ötvenes évekbeli kitelepítéséről, a padlássöprésekről, az ötvenes évek légköréről (1:19), családja 1951-es internálásáról (4:10), a táborbeli körülményekről (7:58), kitér a szabadulásuk utáni időkre (11:32), az 1956-os forradalomról és a hazaköltözéssel kapcsolatos próbálkozásokról (12:59). Beszámol arról, hogy miket vehettek magukhoz az elhurcolás napján (16:32), a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (18:51), a táborbeli közösségekről (19:50), az ott végzett munkákról (21:16), a kitelepített görög emigránsokról, és azok szökési kísérletéről, valamint egy másik szökési kísérletről (23:10), a szabadságvágyról, Sztálin halálról, Nagy Imréről és az enyhülésről (26:04), a táborbeli tanulási lehetőségekről (28:45), arról, hogyan értesültek a szabadulásról, és hogyan zajlott (31:06), arról, hogy az ötvenes években mindenki számított arra, hogy elviszik (32:38), a hazatérésük utáni hátrányos megkülönböztetésről, korlátozott lehetőségekről (33:54), végül a kitelepítettekkel való kapcsolattartásról (34:51).

Az interjúalany 1958-ban született Budapesten, de 3 éves korában a család átköltözött Tinnyére (Pest megye), ahol édesanyja volt védőnő. Szülei elváltak. Nem tudja pontosan, hogy mi volt a válás oka, de valószínűleg közrejátszott benne az 1956-os forradalomban játszott szerepük. Anyai ágon felvidéki nemesi családból származott, a kommunisták mindenüket elvették. (03:02) Beszél arról, hogyan élték meg szülei, nagyszülei a forradalmat. Nagyapját hazafalé menet egy eltévedt golyó megsebezte. Apját a megtorlások alatt börtönbe zárták. Ezeket azonban nem lehetett még családi körben sem megbeszélni. (05:36) Apja híres sebész volt, a vietnami háború alatt kivitték hadikórházba orvosnak. Miután édesapja hazatért újranősült, de Vietnamban olyan betegséget kapott, amelybe hamarosan belehalt. (07:30) Az interjúalany családja elég jól élt a korhoz viszonyítva. Luxuscikkeik nem voltak, de mivel nem tudtak ezekről, nem is volt rá igény. Elmondja milyen volt a falusi élet, hogyan élt meg a család egy átlagos napot. (09:50) Az interjúalany a Kecskeméti Piarista Gimnáziumba járt. A történelemtanáruk elmondta a valós eseményeket is, nem csak a tankönyv hazugságait. Kisdobos még volt, de se az úttörőkhöz, sem a KISZ-be nem lépett, nem léphetett már be. Valószínűleg azért, mert sem a szülők, sem a rendszer nem akarta ezt. Nem vették fel az orvosi egyetemre sem, a régész szakot már meg sem próbálta, mivel származása miatt esélye sem lett volna. (14:38) Protekcióval lett végül mentős, itt sok hasonló családi háttérrel rendelkező munkatársa volt. Szerette a munkahelyét, mert sok emberen tudott segíteni. (17:42) Amikor az MDF szerveződött, többedmagával megalapította a párt szervezetét a mentőszolgálaton belül. Majdnem kirúgták, megfigyelték. Politikai viták indultak a mentősök között. Miután megszüntették az MSZMP mentősszervezetét, leállították az MDF szervezetét is. (23:36) Piliscsabán is részt vett a helyi MDF alapításában. Az elsők között a korábbi helyi pártvezetők akartak belépni, de később kiderült, hogy voltak köztük ügynökök. A testület többsége mégis megszavazta a korábbi párttagok felvételét, később ők alapították meg a helyi SZDSZ-t. (27:00) Már a rendszerváltoztatás előtt rendeztek augusztus 20-án nagy sikerű kenyérszenteléseket, programokat. (29:24) Beszél arról, hogyan zajlottak a politikai viták. Mivel a tagok tudták, hogy mi ellen küzdenek, ekkor még mindenki egyetértett. Beszél Orbán Viktor 1989-es március 15-i beszédéről, amely keménységével nagy hatással volt mindenkire, és meglepő volt, hogy a haldokló Kádár-rendszer retorziók nélkül hagyta ezt. (32:28) Elmondja, milyen volt a helyi politikai élet az első szabad választások előtt. Pártok alakultak, viták generálódtak. (33:40) Elmondja, hogy amikor egy iskolai ünnepélyről gyermeke vörös zászlót hozott haza, kidobatta vele a kukába. Ezzel meghatározta fia életét. (34:44) Visszatér az 1990-es választásokhoz, a kampányhoz. Helyi szinten nagy harc volt az MDF és az SZDSZ között. Az önkormányzati választásokon a polgármester MDF-es lett, az interjúalany még bejutott a képviselő-testületbe MDF színekben, viszont a többség SZDSZ-es volt. A pártellentétek ellenére az első 4 éves ciklusban jól együtt tudtak működni. Nagy hibának tartja, hogy manapság már helyi szinten is a pártpolitika a döntő, nem a közös érdek. (42:44)