Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásról és szórakozásról (0:15), majd rátér a tanyasi élet dolgos hétköznapjainak bemutatására (4:38). Szól Magyarország német és szovjet megszállásáról, a megszálló katonák viselkedéséről (8:46), majd rátér a háború utáni évekre, a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjára (12:00). Beszél arról, miként látta a tankokat vonulni 1956-ban (15:01), majd beszél a korai Kádár-korszak mindennapjairól (18:15). Szól TSZ-ben folyó munkáról, a művelődés lehetőségeiről és a szocialista brigádokról (21:45). Végül a különböző korszakokat értékeli (26:58), valamint azt, hogy mennyiben hatott életükre az, hogy nem léptek be a pártba (31:31).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:46), a második világháborúról (2:11), tanulmányairól (2:45), az 50-es évekről, nehéz gyerekkoráról, osztályidegennek nyilvánított családjáról, bátyjai továbbtanulásának ellehetetlenítéséről, a padlássöprésről, beszolgáltatásról (3:23), az 1956-ban munkaszolgálatosnak behívott bátyjáról, aki megszökött, és katonaszökevényként üldözték (9:04). Mesél a család sorsának alakulásáról 1956 után, saját főiskolás tanulmányairól, első munkájáról tanítóként, a pedagóguskölcsönről (17:12), az úttörő- és kisdobos szervezetekről (21:41), arról, hogy az iskolaigazgató tiltakozott az ellen, hogy az interjúalany lányát megkereszteljék (22:55), a 80-as évek Csurgójáról (24:40), a politikai enyhülésről (30:15), a rendszerváltoztatásról (32:19).

0:00 családi háttér, édesapja csendőr volt, így több település iskolájában megfordult, édesapja a nyugdíjba menekült, mert nem akart csatlakozni a korabeli csendőri intézkedésekhez, mesél a gimnáziumi évekről 3:19 Vácra veszik fel a teológiára, de egyből Bécsbe küldik teológusnak, elvégzi az öt évet, Bécsben a hitleri Németországban sem voltak megbecsülve a keresztény egyházak 6:11 az utolsó szemesztert 1945 tavaszán végezték el, de már bombázások folytak 8:41 az Andrássy út 60-ban is járt, valamint Kistarcsán is, közben mesél a szovjet terepjáróról, amivel járt a misékre 10:06 a kistarcsai táborban először a papok külön szobában voltak, nem csinálhattak semmit, így kenyérből készítettek sakkfigurákat, mivel voltak tanárok is, ezért „főiskolát” is működtettek 15:06 az internálás előtt három napig „szűrőben” voltak, onnan fogdába kerültek, ahol magánzárkák voltak, a zárka 2x3 méteres volt, a szomszédban volt egy iskola, ahol mindig ki-, és becsöngettek, ez segített a magánzárka átvészelésében 20:44 két hónap magánzárka után átvitték őket az „ezredbe”, átvitték őket a papi internáltak közé, ahol a nyolcszemélyes zárkában több mint ötvenen voltak 28:28 1950-ben megalakult a békepapi mozgalom, de a püspökök, így Vác püspöke is, megtiltotta a részvételt, ő vitte a helyi plébánosokhoz részvételt tiltó üzeneteket, a mégis résztvevő tizenhét papból hármat, akik a püspök ellen felszólaltak, fegyelmit kaptak, egyikük az ÁVO-nál keres védelmet, az egyházi bíróság tagjait elviszik (ő volt a jegyző) 32:29 három hétig volt az Andrássy út 60-ban, őket nem verték, és nem kínozták, de a többi rabot igen, lejátszották nekik a váci püspökség lehallgatott beszélgetéseit 39:18 a papi szoba két évig maradt Kistarcsán, de két év után szétszórták a papokat a többi internált közé 40:33 a testvéréről beszél, ő bölcsészkart végzett, és Moravcsik Gyula mellett volt tanársegéd, őt kirúgták a családja miatt, édesapja házát pedig államosították