Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), szüleiről, gyerekkoráról (3:56), tanulmányairól (6:12), a II.világháborúról, a helyi zsidók deportálásáról (9:35), a Rákosi-korszak terrorjáról, arról, hogy nem vették fel sehova gimnáziumba (11:23). Érinti az 1956-os forradalmat, a hatvanas évek légkörét (13:08), tudományos pályájáról (15:02), kutatásairól (18:25), oktatói tevékenységéről, külföldi útjairól (23:36), publikációiról (26:50), legjelentősebb munkáiról (28:30), kitüntetéseiről (29:45).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt 1:15 Debrecenben élik át a bombázásokat, édesapja vasutasként az állomáson veszélyben volt 3:50 Debrecent elhagyták a front előtt, Budapestre mentek, majd Komárom következett, utána ő munkaszolgálatos levente lett az édesapja vasutas alakulatát kisegítő csapatnál, Ausztriába menekültek, de eljutottak Csehországba is, ott éri őket a szovjet megszállás 7:50 végül június végére értek haza, ott a piaristáknál pótolt évet, és így felfigyeltek rá 10:18 1947-ben érettségizett, utána belépett a piarista rendbe, és tanított, de 1948-ban államosították az iskolát, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket 11:42 az államosítás után teológiát tanultak, majd a kispapok felétől megváltak, őt 1953-ban szentelték pappá 14:52 egy dolgozata miatt áthelyezték Érsekvadkertre, elmeséli az ottani plébános élettörténetét és meghurcolását az ötvenes években 20:06 néhány hónap után áthelyezik Nógrádmegyerre, mesél az 1956-os eseményekről 24:45 a következő helye egy budapesti plébániára volt, ott nagyon sokan jártak hittanra, az 1956-os forradalom leverése elleni tiltakozásul 27:08 1961-ben beidézi az ÁVH, megvádolták államellenes szervezkedéssel, ennek a végeredménye az lett, hogy három évre eltiltják a papi működéstől 30:50 egy rádió-televízió szervízhez ment el dolgozni, de ez sem ment könnyen, szereznie kellett papírt, hogy politikailag megbízható 40:55 1964-ben a Vatikán és az állam közötti részleges megállapodás után enyhült a szigor, ezért visszamehetett papnak, közben levizsgázik rádióműszerészetből 49:15 mesél a megfigyelésekről 54:25 1976-ban már tartott három lelkigyakorlatot, ezért ősszel felrendelték, és áthelyezték a budai Szent Imre-plébániára 1:00:40 a Kádár-rendszer válságát nem érezték, még 1983-ban is egy hittan óráját a rendőrség megpróbálta megakadályozni 1:07:35 1986-ban egy spanyol kirándulásról hazaérve hallották, hogy Lékai bíboros meghalt, aki állami temetést kapott, az örökfogadalmat pedig csak 1989-ben tehette le