Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), arról, hogy férjét 1945-ben behívták katonának, de végül nem kellett bevonulnia (2:01). Beszámol a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (3:53), a Rákosi-korszakról, arról, hogy bátyja hogyan úszta meg a letartóztatást (15:42). Mesél a téeszesítésről, beszolgáltatásról (20:16), jegyrendszerről (21:16), a feketevágásokról (22:22), arról, hogy a bátyját hat hónapra internálták az ’56-os forradalom után (26:55). Kitér tanulmányaira (31:11), arra, hogy a karhatalmisták közül többen nemzetőrnek öltöztek, hogy becsapják a forradalmárokat (31:56). Megemlíti, hogy mennyi halottat követelt az aknaszedés (33:35), majd rátér a forradalom utáni disszidálásra, az internálásokra (36:24).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (1:53), apja 1947-es disszidálásáról (2:58), a pályaválasztásról és a pályakezdésről pedagógusként (6:22), a kiskunmajsai gimnáziumban eltöltött évtizedről, pedagógiai módszereiről (9:44), a Kiskunmajsa történetéről szóló kötetről (melynek készítésében rész vett), a helyi múzeum létrehozásáról (12:32), a '80-as évekbeli enyhülésről, az ellenzéki mozgalmak kibontakozásáról (15:31), és arról, hogy ennek ellenére 1985-ben bezárták a múzeumot, az interjúalany pedig ezután egy TSZ-ben dolgozott (17:39). Elmesél egy második világháborús történetet Kiskunmajsán kényszerleszállást végrehajtó amerikai katonákról, és az ő meghívásuk meghiúsulásáról 1986-ban (22:10). Beszámol a rendszerváltoztatás előzményeiről, a lakitelki találkozóról, a helyi MDF megalakulásáról (26:57), megemlíti, hogy 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt (27:42), majd rátér a gazdakörök szervezésében játszott szerepére (28:27), elemzi az MDF széttagolódásának okait (30:57), majd a Kádár-korszak jellemzőit, válságjelenségeit, és a keleti blokk szétesését (32:40)