Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a Rákosi-korszakról, az 1956-os eseményekről és arról, hogy hogyan tartóztatta le a férjét a karhatalom a forradalmat követően. 0:07--születés, család, szülők, iskolái, lakóhelyeik, gyermekkora; 7:50--emlékei a II. világháborúról és a bombázásokról; 10:55--milyen vallásos nevelésben részesült; 12:04--milyen volt az élet a háború alatti Budapesten; 16:33--a német és a szovjet megszállás; 23:15--a zsidókat ért atrocitások; 24:58--férje katonai szolgálata a II. világháború alatt, milyen volt az élet a II. világháború után, a beszolgáltatások, milyen nehézségeket jelentett számára az elhelyezkedés során a származása; 30:28--emékei a Rákosi-korszakról; 32:05--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:07--hogyan vitte el a karhatalom a férjét; 42:11--férje börtönbüntetése, szabadulása, élet a szabadulás után

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).

1943-ban vonult be a honvédségbe, egy kerékpáralakulatba sorozták be(00:32). Mihály Mózes a háború végi élményeiről mesél(2:09). Román fogságba került, de sikerült megszöknie(2:31). A honvédség alatt töltött idejéről mesél, és korabeli katonadalt is elénekli(3:50). Valamint más akkor énekelt dalokból is idéz pár sort(6:58). A háború alatt nem keveredett különösebb kalandokba(8:10). 1944 októberében tért haza, de ügyelt, nehogy a román hatóságok elkapják és kényszermunkára vigyék(8:44). Több társai megjárta az orosz, bolgár fogságot, kényszermunkatáborokat(9:57). A háború után otthon gazdálkodott, 1947-ben megnősült, 1948-ban a fia, 1951-ben pedig a fia született meg(10:40). A felesége természetesen jól főzött, főként disznóból készült ételeket ettek(12:09).A gyermekek a munka után sokat segítettek a mezőgazdasági munkákban(13:40). A gyerekek otthon csinálták a játékaikat, főként fából faragták őket. Mózes Mihály elmesél pár érdekességet az akkori gyermekkor jellegzetességeiről(14:13). Az akkori Karácsony teljesen más volt, mint ma. Nehezen lehetett fenyőfát szerezni, kézzel készített díszeket használtak, stb(16:40). A karácsonyi menü: húsleves, disznóhús, töltött káposzta(17:32). Karácsonykor templomba mentek, meglátogatták a rokonokat, de szenteste mindenki otthon volt(19:28).