Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)

A nagykanizsai interjúalany beszél gyermekkoráról. Anyai ágon horvát, apai ágon magyar családból származik. (02:10) Német nyelven kezdte el iskolai tanulmányait, közben Magyarország is belesodródott a világháborúba, ez az oktatásra is kihatott, több iskolába is áthelyezték osztályát. (04:36) A háború után piarista gimnáziumban tanult, amelyet átalakítottak általános iskolává, majd államosították az iskolát és a tanulókat szétszórták Nagykanizsa különböző oktatási intézményeiben. 1949-ben fejezte be az általános iskolát. (06:10) Ezután kezdte el újra gimnáziumi tanulmányait humán szakon, kiváló pedagógusok oktatták. Beszél a tudós tanárokról, a diákéletről. (12:30) Nem vették fel a BME-re, elsősorban családja és saját vallásossága miatt. 1953-tól Budapesten autószervizben kapott segédmunkási állást. (15:30) 1954-ben felvételt nyert a Miskolci Egyetem gépészmérnök szakára. Beszél egyetemi éveiről, tanárairól, hallgatótársairól. (19:34) Miskolcon élte át az 1956-os eseményeket. A budapesti események hatására Miskolcon is forradalmi események zajlottak, több ember életét veszítette. Az egyetemen nemzetőr zászlóaljat hoztak létre, ebbe az interjúalany is belépett. (23:30) November 4-én vonultak be Miskolcra az orosz katonák, több helyen tűzharc alakult ki, két egyetemi hallgató is életét veszítette, sok volt a sérült. (27:20) A túlerővel szemben a forradalmárok megadták magukat, megpróbáltak hazaszökni, de a még tartó harcok miatt ez nehézségekbe ütközött. Az interjúalany 4 nap alatt ért haza Nagykanizsára. (30:28) Pár hét után visszatérhetett Miskolcra. Hallgatótársaival többször tiltakoztak a szovjet és állami ünnepélyeken. 1956 fordulópontot jelentett az interjúalany életében. (33:28) Egyetemi évei után a MÁV-nál majd a Nagykanizsai Gépgyárban dolgozott. Elmondja itt végzett munkáját. A 80-as években igazgatóvá, majd vezérigazgatóvá nevezték ki.

Az interjúalany beszél tanulmányairól, melyeknek egy része egybeesett a háborús időszakkal (0:36), a második világháborúról, a légiriadókról és arról, hogy édesapját elvitték Málenkij-robotra (2:20). Beszámol a háború utáni nehéz hétköznapokról, és az iskola újrakezdéséről (7:13), az úttörőmozgalomról (9:18), a KISZ-ről és végzettségéről (11:52), a szakszervezetekről és a munkaidőről, munkakörülményekről (13:13), a szocialista brigádokról és a tervek túlteljesítéséről (16:34), állami lakásukról (19:02), arról, hogy egyházi esküvőjük nem lehetett (20:53), a békekölcsönről és a gyermektelenségi adóról (21:53), a korabeli szórakozási lehetőségekről (22:40), az 1956-os forradalomról (25:14), és arról, hogy este a Nemzeti Színház előadásán ült (27:00). Mesél az élet megbénulásáról, az élelmiszergondokról (27:52), november 4-ről és a konszolidációról (28:34), a kiegyensúlyozott életfeltételekről (30:02), végül a rendszerváltoztatás hatásairól (31:02).