Kapcsolódó interjúk

Szemerey Anna egy sváb faluban, Császártöltésen született. Beszámol szülőfaluja hétköznapjairól, a sváb hagyományok és a nyelv helyzetéről, megőrzéséről, a felvidéki betelepítettek és az őshonos lakosság viszonyáról. A német újraegyesítés előtt járt az NSZK-ban, majd főiskolásként szemtanúja volt az újraegyesítés folyamatának. A rendszerváltozáskor érettségizett, beszámol a történelemoktatás akkori állapotáról. A román forradalom ideje alatt Szegeden volt főiskolás. (00:00-02:10) bemutatkozás, gyermekkor Császártöltésen, sváb hagyományok; (02:10-03:40) a kitelepítések emléke a faluban, a felnőttek visszaemlékezései a világháborúra; (03:40-04:20) sváb néphagyományok ápolása; (04:20-05:12) betelepítés a Felvidékről, az őshonos lakosság és a "telepesek" viszonya; (05:12-06:20) a német nyelv oktatása a faluban; (06:20-08:13) az NSZK a rendszerváltoztatás előtt, néptáncos körút Ausztriában és az NSZK-ban, szembetűnő különbségek Magyarország és az NSZK között; (08:13-08:50) rendszerváltozás Magyarországon, 1990-ben az NDK-ban, az újraegyesülés folyamata; (08:30-11:20) az itthoni történelemoktatás a rendszerváltozáskor, érettségi két nappal Nagy Imre újratemetése előtt; (11:20-11:56) továbbtanulás Szegeden; (11:56-13:03) főiskolásként Szegeden a romániai forradalom idején; (13:03-14:40) a német újraegyesítés Berlinben, Kohl kancellár beszéde; (14:40-16:30) az egykori NDK lakóinak értékelése, élményei az újraegyesítésről, veszteségek és nyereségek, nyugati-keleti megkülönböztetés; (16:30-17:45) az egykori NDK fejlődése, a fal lebontása; (17:45-18:55) a rendszerváltoztatás fiatalként, politikai élet; (18:55-22:39) a rendszerváltozás személyes megélése, értékelése.

Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).

A riportalany beszél szüleiről, akiket Csehszlovákiából telepítettek át 1947-ben egy Tolna megyei faluba (-3.55). Részletezi az áttelepítés és az újrakezdés körülményeit (-6.38). Beszél az 50-es évek elejének közhangulatáról, a megfigyelésekről (-8.25). Kitér középiskolai tanulmányaira a győri bencés gimnáziumban. Részletesen beszél a diákéletről, nevelésről, az egyházügyi titkár befolyásáról és a papi hivatás választásáról (-16.47). Rátér a teológiai tanulmányaira és annak megszakítására a sorkatonai szolgálat miatt (-19.24). Részletesen beszél az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról (-26.33) és a korban elterjedt anekdotákról, viccekről (-28.14). Rátér tanulmányai folytatására, majd Siklóson és Pakson töltött éveire. Részletesen beszél lelkipásztori hivatásáról, részvételéről a helyi kulturális életben és kényszerű távozásának okairól (-42.30). Beszél római tanulmányairól (-45.57), majd a Győri egyházmegyében és a pécsi Hittudományi Főiskolán végzett tanári munkájáról (-47.36). Kitér a rendszerváltoztatás előidézte változásokra és a papokat ért megfigyelésekre (-53.17).