Kapcsolódó interjúk

1923 augusztus 30-án született Biharugrán(0:45). Bár jó tanuló volt, az édesapja nem engedte tanulni, mert kellett neki a sagítség a ház körüli munkákban(1:04).17 és fél éves korában házasodott össze az akkor 25 éves férjével(1:44). Férje részt vett az erdélyi bevonuláskon, de utána újra behívták az orosz frontra(2:10). Nem lehet tudni, hogy először orosz vagy román fogságba esett de utána Besszarábiába szállították(3:02). 16 biharugrai társaival együtt raboskodott, hazatértek, de a rabságban szerzett sebek miatt végül mindannyian odavesztek, közben a házuk egy tankcsata miatt teljesen leégett(4:02). Ekkor nem voltak otthon, mert egy szomszéd településre menekültek az orosz csapatok elől, de végülis hazamentek, ekkor vették észre, hogy leégett a házuk(5:55). 1945 őszén Cser Róza megbetegedett, de nem nagyon volt orvos, gyógyszer szinte semmi sem volt(8:01). A férje fogságban lelt haláláról nem beszélhetett senkinek, mert a kommunisták azt mondták erre, hogy"Miért vonult be katonának?"(9:13). Tekintet nélkül a szörnyű körülményekre az oroszok elvitték az állatokat és azokat Szovjetunió felé terelték(10:34). A helyi kastélyt a háború végén a megszálló oroszok és románok teljesen kifosztották. Így végül a kúriát végleg lebontották (12:43). A ház újraépítésekor a falu népe rendkívül együttérzően segítette a munkát, amivel csak tudta(15:46). A viszonylagos rend csak 1948-ra állt helyre, addig az állam szinte semmennyire sem tudott segítséget nyújtani a rászorulóknak(17:15). A család saját búzájára is őrlési engedélyt kellett kérni, ha lisztre volt szükségük(18:22). Bár nem volták kommunisták, de mégis alkalmazkodniuk kellett a rendszerhez, hiszen másképp nem tudták volna felépíteni a házukat(21:11). Örültek, hogy vége lett a háborúnak, mert azt remélték, hogy a férfiak hazajönnek(22:30). A házból gabonát és párnákat loptak az oroszok mögött érkező román katonák. Valamint állandó félelemben tartották a falusi lakosságot, főleg a nőket(23:45).A román katonák elől többször is bujdosni kényszerültek(26:12).

Az interjúalany elmondja, hogy milyen körülmények között vitték el rokonait sváb származásuk miatt a Szovjetunióba dolgozni. Mesél arról, hogy milyen nehézségekkel kellet megbirkózniuk a munkatáborba kerülteknek, illetve az otthonmaradóknak. 0:28--hogyan vitték el az édesapját málenkij robotra és hogyan próbáltak meg hadisegélyhez jutni, hogyan dolgozott már kiskorában napszámosként; 4:58--hogyan vitték el a nagynénjét málenkij robotra; 9:42--milyen élete volt a rokonaiknak a munkatáborban, milyen körülmények között halt meg az édesapja; 14:15--hogyan kerültek haza a málenkij robotra kivitt emberek

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, és arról, hogy a háború hogyan hatott ki a személyes sorsára. Beszél a helyi fegyvergyárban végzett munkájáról, és arról, hogy hogyan sikerült a munka mellett továbbképeznie magát. Elmondja, hogy hogyan zajlottak le az 1956-os események a falujában, illetve azt, hogy ő milyen tevékenységet fejtett ki a helyi munkástanácsban. 0:36--születés, gyermekkor, apja katonai szolgálata, miért nem tudott emiatt tovább tanulni, mit kellett dolgoznia, hogy a családja pénzhez jusson; 4:20--hogyan érinti őket a front átvonulása, milyen harcok voltak a környéken; 8:30--részvétele a helyi színjátszókörben; 11:00--hol dolgozik, hogyan tanul tovább a gyári munka mellett; 13:50--mi a véleménye a rendszerváltoztatásról; 14:45--mi történt a faluban az 1956-os forradalom alatt, hogyan alakult meg a helyi munkástanács, mi történt a forradalom leverése után; 19:05--mit tett a falujáért; 20:0--munkája; 22:15--hogyan sikerült elkerülnie a katonaságot; 23:50--hogyan változtak meg a régi népszokások, ünnepek, viszonya a valláshoz