Kapcsolódó interjúk

Elmeséli 1933-as születésének és gyermekkorának a körülményeit a nagy gazdasági válság alatt Abaligeten. Katolikus népiskolába járt, ahol csak egy tanterem volt, a tanító házaspár egyben a kántorok is voltak. (02:10) Édesapja katona lett, a világháború után a családot sváb származása miatt 1947-ben kitelepítették. A Hortobágyra akarták telepíteni őket, de egy rokoni család szállást adott nekik, míg később bérelni tudtak egy lakást. (04:44) Az időrendet felborítva elmondja a korábbi szovjet megszállás menetét, amely sok halottat követelt. (08:12) Nagyapját, mivel jól tudott oroszul, a szovjetek magukkal vitték tolmácsnak, közben a katonák molesztálták a nőket és részegeskedtek. (09:44) Elmondja a pengő hiperinflációját, az emiatt kialakult cserekereskedelmet és a rossz körülményeket. (11:40) A forint bevezetésével rendeződött a család anyagi helyzete is. (12:52) Újra elmondja, hogy az első kitelepítésből csak kilakoltatás lett, majd 1948-ban Németországba akarták kitelepíteni a családot. Végül, mivel magyar érzelműek voltak, maradhattak, de az édesanya nem kaphatott állandó munkát. (15:20) Az akkor 14 éves interjúalany, hogy segíthesse a családját, a helyi orvosnál dolgozott. Először a gyermekeire vigyázott, majd házimunkát is végzett (16:00) 1950-ben ment férjhez, ekkor öt évre elköltözött a faluból. Két gyermeke született, majd visszajöttek Abaligetre, ekkor említi meg, hogy édesapja meghalt a fronton a II. világháborúban. Elkezdtek gazdálkodni. (18:06) Elmondja a családi életet és a konfliktusokat, az akkori társadalmi kapcsolatokat, gyermekeinek iskoláztatását. 1962-ben beköltözött a család Pécsre. (20:10) Számára a Kádár-korszak biztonságot adott, mivel volt munkája és ezért nyugodtan vehetett fel kölcsönöket (29-et) a kiadások fedezésére. (22:46) 1962-66-ig a férje építőipari vállalatnál volt raktárvezető, az intrerjúalany ugyanott villamossági raktáros. Elmondja munkája menetét. A vállalat megszűnése után gépállomáson dolgoztak nyugdíjazásukig. (25:40) Káros hatásai ellenére pozitívan értékeli a Kádár-korszakot. (27:04)

Az interjúalany mesél a II. világháború helyi eseményeiről és a bombázásokról. Beszél határőrszolgálatáról, melyet a déli határszakaszon teljesített az 1950-es évek első felében és arról, hogy hogyan üzleteltek a jugoszláv határőrökkel. Ugyancsak szól a vasútnál végzett munkájáról is. 0:25--születés, család, iskolák; 1:0--a Sopron elleni bombázások és légitámadások; 4:19--hogyan érte el a szovjet front a települést; 7:11--hogyan végezték ki a kórházként működő Fertődi Esterházy-kastély betegeit; 9:55--munkája a határőrségnél az ötvenes évek első felében; 14:54--emlékei az 1956-os eseményekről, a Süttörön állomásozó szovjetekről; 21:0--hol vannak katona és tömegsírok a környéken; 21:48--iskolás évei; 23:0--az AVÓ működése; 25:6--további II. világháborús emlékei; 27:25--hogyan szórakoztak fiatalkorukban; 31:35--mit dolgozott a vasútnál; 33:51--származása, családja, apja, apja I. világháborús szolgálata és kivándorlása Amerikába

Az interjúalany beszél nagyszüleiről, az 1915-ös spanyolnátha járványról, majd szülei életkörülményeiről, édesanyja betegségéről (0:05). Szól arról, miként lett nemzetközi vasúti kalauz, és milyen képzést járt ki hozzá (11:00), valamint arról, hogyan találkozott egy vonaton a moszkvai Békekonferenciára menő lelkészekkel, s hogy később miért választotta a lelkészi szolgálatot (13:50). Beszámol arról, hogyan nehezítette meg a szovjet állam a lelkészi működést (20:30), valamint arról, hogyan került a viski gyülekezet élére (22:14). A gyülekezet életéről, a hely történetéről és az ottani hitéletről hosszan szól (26:00). Beszél arról, hogyan kaptak híreket a külvilágról Kárpátalján, valamint magyarországi útjairól (35:24. Rátér arra, hogy az 1989-es román forradalom során segélyeket szállított Temesvárra, aminek során a román rendőrség is kihallgatta (38:50). Végül családja további történetéről szól (43:33).