Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany feleleveníti, hogy a második világháború végnapjaiban ő és a bátyja hányszor és miként menekült meg az orosz fogságtól. Röviden beszél kárpátaljai születéséről, családjáról és oktatásáról (0:10). Szól arról, miként került el munkaszolgálatra (2:30), majd arról, hogy miként szöktek meg egy rokona budapesti házába (4:45). Később az orosz katonák megtalálják, és egy nagy embertömeggel együtt elhajtják őket Gödöllő felé, azonban innen is sikerült megszökniük (8:50). Budapestre visszatértükben még egyszer sikeresen elkerülték az orosz kényszermunkát, majd eldöntötték, hogy hazatérnek Beregszászra (17:45). Gyalogútjuk során Kispesten ismét feltartóztatják az orosz katonák, és ezúttal magát betegnek tettetve tudott megszökni (19:14). Hosszú és hányattatott utazás során (24:18) Debrecenig értek el, ahol a bátyjának rövid ideig a magyar rendőrség előtt kellett tisztáznia magát (32:45). Őt pedig később még egy határőr-katona tartóztatta le kis híján (34:56). Végül megérkeztek Beregszászra, ami azonban csalódást okozott, hiszen már onnan is elvitték az összes férfit (37:40). Végül az oroszok jelleméről beszél (39:36) és a magyar határ kommunizmus alatti átjárhatatlanságáról (44:00).

Az interjúalany mesél II. világháborús katonaemlékeiről, a hortobágyi munkatáborról, az itteni körülményekről, illetve az itt végzett munkáról, végül pedig a hazatérést követő további sorsáról. 0:29--hogyan, milyen körülmények között hurcolták el 1950-ben a Hortobágyra, a Borzas-tanyára; 7:25--milyen körülmények fogadták őket a tanyán a megérkezésük után, milyen munkákat kezdtek végezni itt; 15:16--hogyan szállították ki őket a munkahelyükre, milyen épületekben laktak; 17:33--kiket vittek el a táborba; 18:21--katonai szolgálata a II. világháború alatt; 25:58--mikor és hogyan szabadult a Hortobágyról; 27:0--mi történt vele a szabadulás után, hogyan talált munkát; 31:15--milyen kárpótlást kapott az elhurcolásért

Az interjúalany rövid bemutatkozás után a gyermekkor és a család kapcsán apja első és 2. világháborús részvételéről, majd amerikai fogságáról szól. Ezután rátér különleges, biogenetikai kutatások tárgyát is képező családja és Ivád község bemutatására, majd visszakanyarodik a világháború témájához. A következő részben tanulmányairól és pedagógusi hivatásáról beszél. Ezt követően újra a nagycsalád témaköre kerül elő, s ezzel összefüggésben beszél a TSZ szervezés időszakáról is, majd tanári munkájának egyes különleges eseteit villantja fel (pl: szeminárium vezetése, esti iskola). 0:13--születés, család, szülei, apja háborús emlékei; 4:0--apja hadifogsága Németországban; 5:8--a családja története; 12:56--emlékei a II. világháborúról, hogyan nézték partizánnak; 17:28--hogyan alakult tovább a sorsa a II. világháború után, hogyan utasították el a tanítóképzőről és hogyan tudott mégis továbbtanulni; 19:42--milyen volt az infláció; 20:39--hogyan tudta végül elvégezni a tanárképzőt és hogyan lett logopédus; 23:20--milyenek a ma élő rokonaik, mennyire tartja velük a kapcsolatot; 25:23--hogyan hatott rájuk a mezőgazdaság átalakítása; 28:18--hogyan lépett be édesapja a TSZ-be, miért nem kellett tanárként a téeszesítés mellett agitálnia; 33:58--hogyan tartott politikai szemináriumot, kiket tanított, milyen emlékeket őriz a tanításról