Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a családjáról (0:37), a zsidók deportálásáról (1:32), a „felszabadulásról” (2:47), a mezőgazdaság megszervezéséről a háború után (5:32), a Rákosi-korszakról, kulákokról, továbbtanulási lehetőségeinek meghiúsításáról (6:18), a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, a béke- és tervkölcsönről (8:15), egy eldugott faluba való kihelyezéséről tanítóként, és az 50-es évek hangulatáról, eseményeiről (13:02), tanítói munkájáról, és többször említi a téeszesítést és a mezőgazdasági munkálatokat (17:09). Mesél a bunker megásásáról a háború alatt, valamint további II. világháborús emlékeiről (26:49), az 1956-os forradalomról (28:16).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, és a származás fontosságáról az 1950-es években (0:24). Beszél II. világháborús élményeiről, például arról, hogy erélyes édesanyja mindig képes volt kiparancsolni a randalírozó oroszokat, valamint arról, hogyan költöztek át Isaszegre, ahová szánnal húzták le a szülei (4:45). Szól arról, hogy nagyon félt az orosz katonáktól, ezért Isaszegen a baszállásolt orosz tiszt elől az asztal alá bújt (8:10). Édesapját is elvitték málenkij robotra, de megszökött (10:14). Beszél iskolás éveiről, arról, hogy Szabó Magda volt az osztályfőnöke, aki még délutánonként otthon is irodalmi szakköröket tartott (11:40). Szól arról, hogy az orosz nyelv elhanyagolását buta módon a rendszerrel való szembeszegülésnek tartotta (15:40), valamint arról, hogy hetente megalázóan kispadra ültették a rosszul viselkedő úttörőket (18:20). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeiről, amit majdnem a Kilián-laktanyával egy vonalban lévő lakásukból nézhetett végig. Elmondja, hogyan lőtték agyon az egyik osztálytársát (24:15). Szól rokonairól, akik részt vettek a forradalomban, majd később disszidáltak (29:30) . Szól arról, hogy a kommunista rendszerben kezdetben nem volt magas beosztásban, így el tudta kerülni, hogy részt vegyen a nem kötelező eseményeken, később pedig már annyira nem is számított (33:00). Végül a rendszerváltoztatás csalódásairól szól, de arról is, hogy ugyanakkor hatalmas változásokat hozott (34:45).

Az interjúalany beszél Magyarország szovjet megszállásáról, az orosz katonák viselkedéséről, németellenességéről, valamint arról, hogy a szentképekről azt hitték, hogy családi portrék (0:00). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a beszolgáltatásról és a padlássöprésről, részletesen kitérve a különböző terményekre vonatkozó szabályokra (04:04). Beszél a kuláküldözésről, a kulákság kritériumairól, valamint a jelenség mögött meghúzódó irigységről (7:55). Szól a szövetkezetek létrehozásáról és a kényszerű belépésről (9:40). Beszél a mezőgazdaság ellenőrzésének eszközeiről, a behajtókról, állami szervekről, illetve a békekölcsönről (13:38). Szól továbbá iskoláiról, az ideológiai és az otthoni nevelés kettősségéről (16:26). A korszak hitéletéről, a vallásos megnyilvánulások kiirtásáról és a kommunista jellegzetességekről, a mozgalmakról külön szól (17:48). Az egyház és az állam viszonyát is megemlíti (21:07). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (22:40), az ’56 utáni enyhülésről (24:30), valamint a hétköznapokról a Kádár-korszakban (25:58). Végül nagyapjáról mesél, aki Horthy Miklós flottájában teljesített szolgálatot az I. világháborúban (36:54).