Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, gyermekkor 2:33 1944-től kezdve érezték a háború komolyabb jeleit, a falu felett átrepültek a gépek, 1944. dec. 6.-án kapott Sopron egy szőnyegbombázást, a nővére alig tudta túlélni a támadást 3:53 Sopronkőhidán voltak politikai elítéltek, és más elítéltek is; voltak közöttük olyanok, akik kijöhettek a családokhoz dolgozni, hozzájuk is kijött egy, de egy idő után ez tilos volt a raboknak 6:08 1944 telén rendkívül hideg volt, nagy hóviharokkal, az utakat kéziszerszámos zsidókkal tisztíttatták, néha vittek nekik élelmet 9:27 1944 karácsonyán az ünnepi vacsorát szakították meg a szirénák, és hallatsz, ott a fegyverropogás, tavasztól pedig rengeteg menekültet láttak átmenni a határon, de látták a sárga csillagos gyalog menetelő zsidók tömegét is, és politikai elítélteket is 13:39 a nők nagyon féltek az orosz front átvonulásától 15:15 végül ők sem maradtak, hanem egy teherautón mentek nyugat felé, rengeteg menekültet láttak az utakon, őket egy repülőraj végiggéppuskázta 17:57 a front elől menekültek, de az utolérte őket, egy kis osztrák vendéglőben húzták meg magukat, ott a német katonák megölték az oda húzódó orosz katonákat 20:37 a front átvonulása után lementek a közeli faluba, ahol egy iskolában húzták meg magukat 23:20 ismét felmentek a vendéglőbe, de a nőket elcsúfították, nehogy megerőszakolják őket 25:31 gyalog, falvakon keresztül jöttek haza egészen Sopronkőhidáig, de oda nem mehettek be, mert mindenkit kitelepítettek 26:53 a háború után az orsolyita apácákhoz íratták be a szülők, de az épüeltben pl. nem voltak ajtók, ablakok, hanem bedeszkázták őket 28:22 1948-ban kitelepítették Sopronból a németeket, megrázó volt látni az emberek kitelepítését, az anyai nagyszüleit is kitelepítették, pedig a nagymamája ágyban fekvő beteg volt, elmeséli a kitelepített németek sorsát 34:02 a háború utáni idő nehéz volt, óriási infláció volt, amit tetézett az élelemhiány

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).

Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...