Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany 1934-ben született Nagymágocson (Csongrád megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei parasztok voltak. (04:34) Elmondja II. világháborús emlékeit. Átélt több bombázást. (09:40) Beszél az 1944/1945-ös tanévről, az országban végbemenő változásokról, a front közeledtéről, a szovjet megszállásról. Az orosz közkatonák, ha a tisztek nem ellenőrizték őket, loptak a lakosságtól. (17:32) Beszél a háború után az iskolák újraindításáról. (21:18) Kollégiumban tanulhatott tovább. 1948-ban átalakították az iskolarendszert, általános iskola után gimnáziumba került, végül áthelyezték a Szentesi Leánykollégiumba, Ahol leérettségizett. (23:50) Nem vették fel egyetemre, mivel családja kommunistaellenes volt. (26:02) Beszél a Rákosi-korszakról, a beszolgáltatások menetéről. (33:22) Az interjúalany tanyasi iskolában kezdett képesítés nélkül tanítani a Szentesi járásban. (37:16) Hamarosan Magyartésre került, ott tanított öt évig. Közben férjhez ment. Folyamatosan keresték férjével a jobb helyeket. A nagyszülők betegeskedtek, ezért Petőfiszállásra költöztek, itt kaptak állást is. Férje sajnos hamarosan elhunyt. (40:34) Elmondja a tanítás menetét az osztatlan képzésű tanyasi iskolákban. (44:46) Beszél a tanyasi iskolák megszüntetéséről. A tanítók és a szülők is felléptek az intézkedés ellen, sikertelenül. (48:28) Az iskolákban utasították a tanárokat, hogy beszéljék le a gyerekeket arról, hogy hittant tanuljanak, de ennek általában nem tettek eleget, a szülőkre hagyták a döntést. (51:56)

Az interjúalany beszél családjáról, tagjainak példaértékű viselkedéséről (0:05), majd oktatásáról a bajai III. Béla gimnáziumban (0:42). Szól édesapja kiváló kisiparosi munkájáról, valamint az 1950-es évek terrorjáról (2:05). Beszél az 1956-os forradalom bajai eseményeiről, ami számára akkor kezdődött, amikor összetépték az orosz tankönyveket és a folyóba dobták Rákosi mellszobrát az osztálytársaival (2:52). Szól arról, hogyan vonultak a városon keresztül és hogyan növekedett a tömeg (6:05). Végül a laktanyához mentek, ahol fenyegető légkör volt, de végül sértetlenül hazaért (7:40). Szól a forradalom leveréséről és a disszidálási hullámról (12:30), majd arról, hogy miként alakult meg a Kádár-kormány, hogyan torolta meg a forradalmat és hogyan jelentették meg a fehér könyveket az "ellenforradalom rémtetteiről" (14:54). Szól arról, hogy a disszidált magyarokat mindenütt nagy szeretettel fogadták (17:50) . Elmondja, miként érte el Kádár, hogy egyre több magyar gondolja azt, hogy jó az ő rendszere (18:14). Beszél vallásos meggyőződés és a kommunista diktatúra harcáról, az egyéni szabadság korlátozásáról, a békepapi mozgalomról (20:35). Szól arról, hogy gazdaságföldrajzot tanított, és az ott közölt hivatalos adatok nem álltak összhangban a valósággal. Beszél a Barátság kőolajvezetékről, és arról, hogy nem lehetett tudni hitelesen, hogy jól járunk-e az energiaközösséggel (22:55). Elmeséli, milyen névleges kompromisszumokat kellett tennie, hogy igazgatóvá válhasson. Szól arról, hogy miként lépett be a pártba, majd miként adta fel tagságát, illetve arról, hogyan tevékenykedett a Hazafias Népfrontban (26:20).

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdte érdekelni a kiskunfélegyházi zsidók sorsa (0:06), milyen volt a helyi zsidók helyzete az 1930-as években, beszél a neológ és az ortodox zsidók közötti különbségekről (2:47), arról, hogy a ’30-as években nem volt jelentős az antiszemitizmus, és a helyi zsidók nem voltak túl gazdagok (8:22). Mesél Kun Lea (az interjúalany kapcsolatba lépett két- korábban Kiskunfélegyházán élő- zsidó hölggyel, Kun Leával és Rothman Lenkével) családjának helyzetéről (10:15). Mesél arról, hogy 1938-ban Endre László barátja, Rozsnyay Béla lett a polgármester, majd nemsokára Kamenyec-Podolszkijba deportáltak egy családot (16:21). Beszámol a zsidókkal szembeni intézkedésekről (22:45), a német megszállásról, és annak következményeiről (24:57), a zsidók gettósításáról, a gettóbeli körülményekről (28:45), a gettó felszámolásáról, az emberek részvétlenségéről (36:08), Endre László antiszemitizmusának forrásáról, a Kiskunfélegyházára gyakorolt hatásáról (40:34).Beszél arról, hogy először Kecskemétre vitték a gettó felszámolása után a zsidókat, majd Auschwitzba (43:05), ahol az amerikaiak szabadították fel őket, de innentől a két lány sorsa kettévált, Rothman Lenke híres svédországi művész lett (48:38), Kun Lea pedig hazatért Budapestre, majd Izraelbe emigrált (50:49).