Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, édesapja egy szatócsüzlet és egy pékség tulajdonosa volt 1:56 a szomszédjukban lakó zsidó családot deportálták 3:17 felidézi a légiriadókat 4:58 édesanyja mátrafüredi volt, ott húzták meg magukat a háború alatt 8:23 mikor az oroszok elfoglalták Gyöngyöst, megszállták a pékséget, de vigyáztak a házra; a legidősebb bátyja 1944-ben ment katonának, és eltűnt a fronton 10:53 a háború után a rendkívüli inflációra emlékezik; a kenyeret, a lisztet és a zsírt jegyért adta az édesapja, ami után nekik el kellett számolniuk pontosan a közellátásnak 15:54 1946. ápr. 27.-én vitték el Páter Kis Szaléz mozgalmának követőit 18:08 a gimnáziumba a származása miatt nem vették fel 19:20 1949 őszén államosították az üzletüket, a pékség maradt, de a nagy adók miatt 1952-ben ott kellett hagynia a pékséget 22:46 1956-ban érettségizett, a forradalom híre először a rádión jutott el hozzájuk, egy nappal később döntötték le Gyöngyösön a szovjet emlékművet; a közvetlen környezetük megúszta a megtorlást 29:28 a lengyel menekültek Gyöngyösre is mentek a második világháború kirobbanása idején, felidézi a velük kapcsolatos emlékeit 30:57 a nővére Recskre ment férjhez, akkor még működött a tábor, de nem mertek beszélni róla az ávósok miatt, egyszer egy szökés miatt átkutatják az összes falut 33:03 a falun kívül egy kőbányánál volt a tábor, nem lehetett a közelébe menni

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan hatott családjára a Rákosi-korszak kiépülése, illetve az államosítás. Beszél iskolás éveiről, az ifjúsági táborokról, KISZ-titkári tevékenységéről és elmondja, hogy az Ifjú Gárda miatt hogyan került összetűzésbe iskolája vezetőségével. Mesél arról, hogy a származása és múltja miatt milyen nehézségek árán sikerült csak továbbtanulnia, illetve szól arról is, hogy milyen atrocitások érték tanári pályája során, és miért lett végül külkereskedő. 0:13--születése, a Ratkó-korszak, hogyan hatott családjára az új rendszer kiépülése; 3:10--szülei házassága, miért disszidált a keresztapja; 4:35--emlékei az első téeszesítési hullmától, a megfigyeléséről, az 1956-os esményekről és az ezt követő megtorlásokról; 8:25--iskolái, milyenek voltak az ifjúsági táborok; 13:48--Makóval kapcsolatos emlékei; 15:55--gimnáziumi élete, KISZ-titkári tevékenysége, miért tették ki a gimnáziumból az Ifjú Gárdával kapcsolatos ellenérzései miatt, a KISZ-ben folyó kultúrális élet; 19:59--miért nem sikerült bejutnia az egyetemre, és hogyan sikerült bejutnia a tanárképzőre; 24:15--házassága, családja; 25:38--első munkája tanárként, nehézségei a tanári pályán; 29:20--miért hagyta ott a tanári pályát és hogyan lett belőle külkereskedő

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).