Kapcsolódó interjúk

0:00 bemutatkozás, osztályidegen volt, nem tették lehetővé számára a továbbtanulást, villanyszerelő segédmunkásként helyezkedett el 4:17 családi háttér 9:30 a levéltári kutatásokat nem akadályozták, azt szabadon csinálhatta a Kádár-rendszerben 10:21 a háborús időket idézi fel, de szerencséjükre a front hamar áthaladt rajtuk 11:38 háromszor küldték el különböző középiskolákból 16:11 besorozták katonának, de csak munkaszolgálatra, ahol három évet töltött, bányában dolgoztak ezen idő alatt 20:28 Maléter Pál volt a főparancsnoka, nem találkozott vele sokszor, felidézi a vele kapcsolatos emlékeit 24:07 1956-ban még levezényelték őket a bányába október 25.-én, de akkor már nem nagyon dolgozott senki, a tüntetőkre is lövetett volna a parancsnok, de nem teljesítették a parancsát; a pécsi egyetemisták elfoglalták a laktanyát, 29:00 mikor bekövetkezett az invázió, mindenkit hazaküldtek, ő is akkor került haza 34:09 a munkahelyi szabadságokról beszél, a munkahelye révén járt külföldön is 39:12 a hetvenes évek közepéig megfigyelték, de utána ezek a dolgok eltűntek az életéből 39:35 a rendszerváltoztatás után két évvel megszűnt a munkahelye 43:25 a szocialista rendszerben ugyan nem volt munkanélküliség, de az emberi szabadság durva megsértésére alapult

Az interjúalany 1929-ben született Alattyánban (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról. Apja földműves volt, anyja háztartásbeli. Elmondja, hogy gyermekkorában fordítottak voltak az iskolában az érdemjegyek, 6 osztályt kellett elemiben végigjárnia. A II. világháború miatt nem tudott továbbtanulni. (01:38) Beszél a világháború borzalmairól. 1944. november 22-én érték el a szovjet csapatok a falut, mindent elvittek (álltaok, termény, élelem). Fiatalkorát tönkretette a háború. (04:18) A harcok után nehéz volt a helyzet, de kezdett felpezsdülni az élet. Voltak szórakozási lehetőségek a fiatalok számára, főleg táncolni jártak. Itt ismerkedett meg férjével, akihez 17 évesen hozzáment. (05:30) Bátyja és későbbi férje is harcolt a háborúban, mindketten szerencsésen hazatértek. Az interjúalany elmondja, hogy nagyon féltek a harcok alatt. Az orosz katonák erőszakosak voltak a fiatal lényokkal, az inerjúalany is a padláson bújdosott előlük. (09:12) A háború alatt mindig volt elégséges élelmük. A faluban volt hat zsidó kereskedő, őket elhurcolták. További sorsukat nem ismeri.(13:22) Beszél a háború itáni mindennapokról. Sokáig nem volt villany és rádió. Gyertyát és petróleumlámpát használtak. (14:48) Visszatér a II. világháborúhoz, egyszer faluját is bombázták, egy gyermek meghalt. (18:20) Elmondja emlékeit az 1956-os forradalomról. A faluban nem voltak forradalmi események, de a legtöbben szimpatizáltak valamelyik oldallal. (20:46) Elmondja, hogy korábban a Rákosi-korszakban a nagyobb birtokokat elvették és szétosztották. Az interjúalany és családja is kapott öt hold földet, amin dolgozhattak. 1959-ben alapították meg a faluban a TSZ-t. Az interjúalany is belépett a TSZ-be, férje inkáb elment Budapestre parképító vállalathoz dolgozni, csak hétvégenként találkozhattak. 22 évig dolgozott a férj a fővárosban, utána egy évig élvezhette nyugdíjas éveit, majd váratlanuil elhunyt. (23:02) Beszél a TSZ-ben végzett munkákról. Az idő múlásával egyre több terményt kapott, így javult az életszínvonal. A Kádár-korszakot nehezen tudja megítélni. Ő viszonylag jól élt, de nem ismeri más emberek véleményét. (25:40) A Rákosi-rendszerben szigorúan bűntettek a dísznóvágásért, ezért az interjúalany és családja is titokban, feketén vágták a sertést. Beszél a beszogáltatások menetéről. (29:02) Megemlíti a kulákok sorsát (nem túl pontosan). (30:02) A Kádár-rendszerben tisztességesen meg tudott élni. Elmondja tejkezelő munkájának részleteit, ez nehéz fizikai munka volt. 380 aktív alkalmazottja volt a TSZ-nek, mindenki tudott dolgozni. Beszél arról milyen állatokkal foglalkoztak, milyen növényeket termesztettek. Jól megéltek a TSZ-ből, de nem lehetett meggazdagodni. Sajnálja a TSZ feloszlatását a rendszerváltoztatáskor. (37:02)

Az interjúalany 1924-ben született Hetényben (Szlovákia). Az egész család földműveléssel foglalkozott. Az interjúalany iksolát helyben járta, heti kétszer kellett szlovákul tanulnia. (02:54) A faluban szinte mindenki református vallású volt, csupán egy-két katolikus és zsidó család lakott itt, a zsidókat a II. világháború alatt elhurcolták. Az I. bécsi döntéssel a falu visszakerült Magyarországhoz, ezt mindenki örömmel fogadta. (02:54) Férje híradós katonaként szolgált a II. világháborúban. A német megazállás alatt az interjúalany családjánál is német tisztek voltak elszállásolva. A harcok során készer foglalták el az oroszok a falut. Az interjúalanynak nem esett bántódása, de sokakat zaklattak. (06:40) 1945 januárjában a Nyilasok Németországba kezdték telepíteni a fiatal magyar lányokat, hogy "megőrizzék őket egészséges anyáknak". Összesen 22 lányt vitek el a faluból. Németországban katonai kiképzést kaptak, katonaként bántak velük. (11:54) Sikerült fenntartaniuk vallásos életüket egymás között. Számos más egyéb nemzetiségűekkel voltak összezárva. (20:20) Beszél a Németországot ért bombázásokról, a háború végéről. A terület angol megszállás alá került, a katonák kedvesek voltak. (25:08) A hetényi lányok a kassai leventékkel tudtak hazatérni. (26:40) Beszél a hetényi vallási életről. (28:12) Elmondja a csehszlovák-magyar lakosságcsere menetét. Mindenkit rosszul érintett, hogy el kellett hagynia lakóhelyét. Többen később visszajöttek. Az interjúalany szüleit is áttelepítették. A magyarok helyére szlovákokat költöztettek, főleg Békéscsaba környékéről. (29:40) 1952-ben indult meg a TSZ szervezése, az interjúalany családjától is elvették a földjüket, állataikat. Az interjúalany 1979-es nyugdíjazásáig a TSZ-ben dolgozott. Véleménye szerint a feloszlás előtt már jól működött a TSZ. (34:12)