Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany 1933-ban született Debrecenben. A Piarista Gimnáziumban kezdett el tanulni. Beszél az oktatás menetéről, színvonaláról. (04:20) 1943-ban érezték a diákok a háború közvetlen hatásait. 1944-ben a német megszállás még nem okozott nagy riadalmat, de a bombázások és a szovjet megszállók, már igen. (05:18) A gimnáziumban nem voltak jelei az antiszemitizmusnak, a diákok nem különböztették meg a zsidókat. (06:20) A háború után hamar, 1945 szeptemberére már újraindult az iskola. Jól működött 1948-as államosításáig. Részletesen beszél a gimnáziumról. (12:04) Az interjúalany cserkész volt. (13:50) Az államosítás előtt 1-2 tantárgyat kivéve mindent papok oktattak, a légkör jó volt. Beszél a kollégiumi életről. A tandíj minimális volt és sokan ez alól is mentességet kaptak. (18:04) Elmondja, milyen közösségépítő tevékenységek voltak a gimnáziumban: énekkar, sport. A cserkészetet 1948-ban megszüntették. (19:30) Részletesen beszél a cserkészetről. (21:48) Beszél a Horthy-korszak és a koalíciós időszak alatti diákoknak szóló sajtótermékekről. (22:48) Elmondja, hogyan élte át a II. világháború alatti bombázásokat. (26:34) Összehasonlítja a német és orosz megszállást. Az orosz sokkal keményebb, embertelenebb volt, sokakat elhurcoltak. (32:12) Beszél a megszálló szovjetekkel kapcsolatos személyes rossz élményeiről: gyilkosságokról, rablásokról. (34:40) Az oroszokat először a piarista gimnáziumban helyezték el, majd családokhoz szállásolták be őket. Mindenhol hatalmas mocskot hagytak maguk után. (35:46) Beszél a romeltakarításról, az újjáépítésről. (38:20) Beszél az iskola 1948-as államosításáról. A gyerekeket meglepetésként érte iskolájuk megszüntetése. A piarista tanárokat kirúgták, helyükre több tudatlan rossz tanár is került. (43:42) Beszél a Rákosi-korszak iskolai besúgó rendszeréről. Osztálytársai között is volt egy "tégla". (42:46)

Az interjúalany a Szent Orsolya Rend soproni rendházának tagja. Mesél a II. világháború és a szovjet megszállás időszakáról (00:00), s beszámol a rend feloszlatásáról (6:14), az egyházi személyek sorsáról a Kádár-korban. Elbeszélését az iskola és a rend újjászervezésével (33:21) zárja.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, zsidó származásáról és szocialista elkötelezettségéről (0:07). Szól budai középosztálybeli családjáról, Bródy Imrével és Bródy Sándorral való rokonságáról (1:05). Szól korai érdeklődéséről a politika és a ping-pong iránt (3:15). Érettségi után Svájcban tanult tovább történelemszakon, ám ott egy illegális kommunista mozgalom szervezésébe kezdett (5:22). Szól a világháború szörnyűségei elöl Svájcba szöktetett Kasztner-csoportról, akinek ifjú hölgy tagjába beleszeretett és a háború után elvette (11:10). Szól arról, hogyan halt meg édesapja munkaszolgálatosként és hogyan szerezett édesanyja és húga hamis papírokat a svájci konzulátusról (13:20). Elmondja, hogyan lőtték a Dunába egyik nagybátyját, a másik, Bródy Imre odaveszett koncentrációs táborban (18:04). Szól hazajöveteléről, házasságáról, arról, hogyan lépett be a pártba, lett a Szabad Nép írója, és hogyan került a Külügyminisztériumba (20:40). Szól 1949-es letartóztatásáról, és arról, hogy nem vette észre a Rákosi-rendszer diktatúrájának kiépülését, pedig a felesége figyelmeztette. Elmeséli, hogyan vitték az Andrássy út 60-ba, hogyan vallatták ki, és közölték vele, hogy a régi svájci barátai imperialista ügynökök (24:25). Elmeséli, hogy félreértésnek tartotta, majd azt, hogy hetekig tartó vallatás után összeállt az összeesküvési vádirat (31:40). Szól bírósági ítéletükről és a különböző börtönökben eltöltött időről (36:05). Végül mesél meglepetésszerű szabadulásáról, hazatéréséről, melynek részleteit Déry Tibor is felhasználta novellájában. Az 1956-os forradalom elleni szovjet intervenció folytán úgy döntött, elhagyja az országot (41:50).