Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, tanulmányairól (0:17), a cserkész- és leventemozgalomról (4:33), a szórakozási lehetőségekről (6:40), II.világháborús emlékeiről, nővére férjének szovjet hadifogságáról (7:33), a szovjet katonák viselkedéséről (9:06), a háborús pusztításról (10:00), a háború utáni újrakezdésről (16:45), a kommunista diktatúráról, a padlássöprésről, a feketevágásról (20:43), a téeszesítésről, TSZ-ekről (25:06), a korabeli szórakozási lehetőségekről (30:35), családjáról (33:29), az 1956-os forradalomról (34:25), egy TSZ-tag munkájáról, életkörülményeiről (36:40), a háztájiról (40:19), végül arról, hogy milyen változások mentek végbe Rákoson (41:07).

Az interjúalany beszél családi hátteréről, és arról, hogyan kapott a család vitézi címet (0:08). Szól a második világháborúval kapcsolatos családi emlékekről, például arról, miként kérte édesapja, hogy szüntessék meg felmentését a katonai szolgálat alól (07:03). Külön szól édesapja orosz és nagyapja amerikai hadifogságáról (09:07). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, a tüntetésekről és az orosz nyelvtanulásról (12:36). Szól a szórakozási lehetőségekről diákévei alatt, különösen aról, hogyan szervezte a jogászbálokat, amiken az Illés zenekar játszott (15:25). Arról is beszél, milyen nehéz volt bekerülni a felsőoktatásba, hogyan helyezkedett el szakmunkásként egy sikertelen felvételi után, majd hogyan került a jogi karra (20:45). Beszél rövid katonai szolgálatáról és laktanyafogságáról (27:50). Beszél a Kádár-korszak hétköznapjairól, különösen a nyugati utazásokról (30:22). Végül elmeséli, hogy kötött barátságot egy orosz ezredessel, és hogyan érték el, hogy a helyi orosz katonák leaszfaltozzák az utcájukat. Orosz ismerősével 1989-ben Volvográdba is ellátogattak, ahol az interjúalanyt meglepte, hogy mennyire nem változott a Szovjet Birodalom édesapja hadifogságának ideje és az utolsó évek között (31:37).

0:00 családi háttér, a nagyszüleit elhurcolták Auschwitzba 1944-ben, ő a holokausztról akkor hallott, mikor édesanyja karján felfedezte a betetovált számot 5:12 édesapja szűkszavú volt, munkaszolgálatos volt; édesanyját pészach idején szedték össze, a nemzsidó szomszédok röhögve, tapsolva kísérték az elhurcoltakat 7:46 a tágabb családi hátterét idézi fel, és édesapjáról mesél 14:21 beszél iskolájáról, egy igen szigorú iskolába járt, elmeséli a napirendjét 18:05 két nagybátyja munkaszolgálatos volt, de nem tértek vissza a frontról, a család többi része pedig Auschwitzba kerültek 20:15 édesanyja, sok más zsidóval együtt, belépett a pártba, ennek a lehetséges indítékait idézi fel 23:54 édesanyja, amellett, hogy megtartotta a szombatot, sztahanovista kitüntetést kapott 26:07 édesapja másképpen viszonyult a szocializmushoz 27:52 saját gyermekkorára emlékezik vissza 28:52 igazgatóhelyettesi állást ajánlottak fel neki az iskolában