Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany 1951-ben született Debrecenben, azóta is itt él. Beszél családjáról, gyermekkoráról. (04:06) Az egész családja vallásos volt, természetes volt számára, hogy a katolikus hit a mindennapi élet része. Előbb tudta a mise latin szövegét, minthogy írt, olvasott volna. (06:50) A Kádár-korszakban a lakosság elfogadta és tisztelte a vallásos családot, de egyetemet végzett apjának hite miatt fizikai munkát kellett végeznie. (07:54) Az interjúalanyt nem különböztették meg hátrányosan a gimnáziumban, ekkor már kántor is volt. Az egyetem matematika szakára azonban már nem vették fel helyhiányra hivatkozva, így a mostani Műszaki Főiskolára került. (10:04) Gyerekkora óta ministrált. Közben zongorázni tanult, kántorképzőbe járt. Hozzájárult ahhoz, hogy temploma orgonához jusson. (14:08) Életében a legfontosabbnak a hűséget tartja vallásához, családjához. Ebben a szellemben neveli gyermekeit is. (16:42) Zongorázni csak magántanárnál tanult, de már több, mint 40 éve kántor. Munkája az Isten és a templomi közösség szolgálata. (19:26) Sok vallásos jellegű konferencián vett részt, amely a családról, házasságról szólt. Véleménye szerint a házasság intézményét kellene megerősíteni, ez stabillá tenné az egész családot. (21:04)

Az interjúalany 1947-ben született Budapesten, Angyalföldön. Hatan éltek egy kis lakásban. Apja szerszámboltot vezetett, anyja házatartásbeli volt. Gyermekkora boldog volt. (01:30) Beszél iskolai élményeiről. Váltakozva délelőtt vagy délután járt fiúiskolába, szombatonként is. Kortársaival sokat játszott az utcán, grundokon, a Dunaparton. (04:02) Vallásos neveltetést kapott, ministrált, sokat beszélgetett papokkal. (07:08) Részben a rendszer keménysége miatt sosem politizált. Korán meg kellett tanulnia, hogy nem mondhatja ki a véleményét és nem vállalhatja nyíltan vallásosságát. (10:02) Beszél azállamosításról, hogyan zajlott le először a nagy gyárak, majd a legkisebb üzemek elkobzása. A családtól is elvették a boltot. 1955-ben visszakaphatták volna, de mivel az állam "fejlesztett", így több mint 38.000 Forintot kellett volna fizetniük. A családfő havi bére ekkor 220 Forint volt, így "önként" lemondtak a boltról. (12:06) 9 éves volt az 1956-os forradalom kitörésekor. Édesapja félt a megtorlásoktól, így nem vett részt az eseményekben. Gyerekként sok lőszert szedett össze. A Vörös Hadsereg bevonulása után az orosz kiskatonák többsége jó indulatú volt a gyerekekkel. Almát adtak nekik, közben a Suezi-csatornát keresték. (15:58) A család nyugatra akart szökni, de valaki besúgta őket. A határ előtt elkapták a családot, néhány napra bezárták őket, de később sem beszélhettek erről. (16:56) Az interjúalany vendéglátósnak tanult, ebben a szakmában külföldön is sokat dolgozott (Bécs, Stuttgart, Berlin). Szabadidejében utazni csak a szocialista országokba tudott. (18:32) Vendéglátósként keveset szórakozott, inkább szórakoztatott. Több klub volt, amelyekben a fiatalok jól érezhették magukat. (20:24) A rendszerváltoztatás ideje alatt részt vett egy nagyobb tüntetésen. A tömeg felszabadultan, vidáman vonult a tévészékház felé, ez felejthetetlen élmény számára. (21:44) Nem tudja, hogy valóban megtörtént-e a rendszerváltoztatás, az általa várt változások nem mentek mind végbe. De örül annak, hogy az állások kiosztásánál már nem a Párttté az utolsó szó és szabadon belekezdhetett több vállalkozásba is. (23:18)