Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban

Az interjúalany beszél a háborúban töltött gyermekkoráról, a vele találkozó orosz katonák kedvességéről (0:10), majd arról, hogy apját viszont elvitték málenkij robotra (3:10). Szól arról, hogy a háború egy szakaszában zabrálások és fosztogatások kezdődtek a polgári lakosság körében is. Mivel lakásukat bombatalálat érte, lejjebb költöztek, egy elhagyott zsidó tulajdonba, majd leköltöztek vidékre (4:02). Beszél a Leányfalun töltött időről és arról, hogyan semmisült meg a babaháza az egyik támadásban (8:00). Visszatérhettek Budapestre, de rögtön kaptak társbérlőt is (10:00). Szól a szétlőtt Budapest közlekedéséről, a csónakokról és a pontonhídról (11:11). Szól beiskolázásáról és arról, hogy rögtön úttörő lett, ahol jó barátságba keveredett a csoportvezetővel, Rákosi Tamarával, aki Rákosi Mátyás rokona volt (12:52). Szól arról, hogy Rákosinak minden örs, szövetkezet és más csoport ajándékokat adott a születésnapján, amit kiállítottak a Népművészeti Múzeumban (17:20). Beszél az úttörőmozgalom különböző szervezeteiről, az úttörővasútról, úttörőrendőrségről (18:50). Elmeséli, hogy a Sztálin halálára rendelt néma csendben majdnem elnevették magukat. Édesapja bekerült az egyik minisztériumba, ezért sok kiváltságban részesülhettek és pl. külön boltba járhattak vásárolni (21:42). Beszél akkori külföldi utazásáról, és arról, hogy Rajk újratemetése olyan felzúdulást keltett a határon is, hogy bármit be lehetett hozni elvámolás nélkül (24:15). Szól 1956-os emlékeiről. Az első tüntetésekre ő is kiment megnézni és szétvált a húgától. Otthon sokáig várták a húgát, ő pedig gyorsan lefeküdt, mert kezdett rájönni, hogy ebből baj is lehet (28:55). Szól arról, hogy ismét sorban kellett állni az élelemért, és az egyik pesti srác belelőtt a sorba. Ezért elítéli, ha az 1956-os hős gyerekeket emlegetik (38:10). Végül november 4-éről beszél és Mindszenty József rádióüzenetéről, amiben a földrendszer visszaalakításáról hallotta beszélni. Ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a forradalom mindenképp elbukik (39:20).

Az interjúalany beszél korai oktatásáról, és arról, miért döntött úgy, hogy tanítónő lesz (0:05). Beszél arról, hogy milyen bürokratikus nehézségek után került a szarvasi evangélikus tanítókézpőbe (3:00). Szól arról, hogy miként telepítették ki tervezetten őket a közelgő orosz hadsereg elől, és Ausztriába menet hogyan látta életében először, majd hogyan kellett egy géppisztolysorozat elől bújkálniuk (6:20). Ausztriában Linzig jutottak. Elment mellettük egy visszavonuló SS sereg, valaki odakiáltott nekik, hogy miattatok vesztettük el a háborút. Az egyik SS tag erre minden további nélkül főbelőtte azt az embert (10:20). Céljuk az volt, hogy angolszász hadifogságba esnek, és végül valóban az amerikaiakkal találkoztak. Először egy garázsfélében szállásolták el őket, ahol tetvet kaptak, de utána gyorsan javultak a körülményeik és ellátták őket amerikai konzervekkel (12:40). Regisztráció után hazamehettek, ám már laktak a házukban. A beköltözött fiatal pár egy idő után elhagyta a régi házukat. (16:30). Az iskolában gondot jelentett, hogy nem volt otthon korábban, de végül külön kérvénnyel 28 nap alatt elvégezte a 3. osztályt és folytatta tanulmányait. Leírja az internátus és a kézpő elhelyezkedését és mindennapi életét is (18:10). Beszél a háború után divatos olvasástanítási módszerekről, amik nem értek sokat, és végül mindenki visszatért a szótagoló olvasáshoz (24:00). Szól első munkahelyéről, egy baranyai, svábok, sokácok és magyarok lakta faluról, majd elmeséli, miként találkozott férjével és kötött vele házasságot 1952-ben (29:25). Pedagógusi pályájának örömteli és nehéz pillanatairól, gyermekei születéséről is szól (32:10). Végül megemlíti, hogy Kiváló Pedagógus díjat kapott, amit nem az Akadémián vett át, mert 1963-ban éppen Hruscsov elvtársat fogadták az épületben (36:42).